A FOGYATÉKOSSÁGGAL ÉLŐ EMBEREK

ESÉLYEGYENLŐSÉGEK

ALAPVETŐ SZABÁLYAI

The Standard Rules on the Equalization of Opportunities for Persons with Disabilities were adopted by the United Nations General Assembly at its 48^th session on 20 December 1993 (Resolution 48/96).

This text of the Standard Rules is printed is large type to assist visually impaired persons

For further substantive information please contact:

Disabled Persons Unit

Department for Policy Coordination

And Sustainable Development

United Nations, Room DC2-1302

New York, NY 10017, USA

Tel: (1-212) 963-3897/6765

Fax: (1-212) 963-3062

United Nations, 1994

A fordítás és sokszorosítás
a Mozgáskorlátozottak Egyesületeinek Országos Szövetsége
megbízásából és gondozásában készült.

1995. szeptember

MEOSZ

HUNGARY

Fordította: Sarodi Tibor

Lektorálta: Dr. Gadó Pál és Józsa Teréz

TARTALOM

Bevezetés

A háttér és a jelenlegi szükségletek

A korábbi nemzetközi tevékenység

Az alapvető szabályok kialakítása felé

A fogyatékossággal élő személyek esélyegyenlőségének biztosítását szolgáló alapvető szabályok célja és tartalma

A fogyatékossági politika alapfogalmai

ELŐSZÓ

I. AZ EGYENLŐ RÉSZVÉTEL ELŐFELTÉTELEI

1. A tudatosság növelése

2. Egészségügyi ellátás

3. Rehabilitáció

4. Támogató szolgáltatások

II. AZ EGYENLŐ RÉSZVÉTEL CÉLTERÜLETEI

5. Hozzáférhetőség

6. Oktatás

7. Foglalkoztatás

8. A jövedelem szinten tartása és a szociális biztonság

9. Családi élet és személyes integritás

10. Kultúra

11. Pihenés és sport

12. Vallás

III. A VÉGREHAJTÁS LÉPÉSEI

13. Információ és kutatás

14. A politika alakítása és tervezés

15. Törvényhozás

16. Gazdasági irányelvek

17. A tennivalók koordinálása

18. A fogyatékossággal élők szervezetei

19. A munkatársak képzése

20. A szabályok végrehajtásával összefüggő fogyatékossági programok országos szintű ellenőrzése és értékelése

21. Műszaki és gazdasági együttműködés

22. Nemzetközi együttműködés

IV: ELLENŐRZŐ MECHANIZMUS

BEVEZETÉS

A háttér és a jelenlegi szükségletek

1. A világ minden táján és minden társadalom összes szintjén léteznek fogyatékossággal élő emberek. Számuk szerte a világon nagy és egyre növekszik.

2. A fogyatékosság okai és következményei egyaránt változóak a világ különböző részein. Ennek oka az eltérő szociális és gazdasági viszonyokban keresendő, és abban, hogy az államok különböző módon gondoskodnak polgáraik jólétéről.

3. A jelenlegi fogyatékossági politika az elmúlt 200 év fejlődésének eredménye. Ez sokban tükrözi a különböző időszakok általános életfeltételeit, valamint szociális és gazdasági irányelveit. A fogyatékosságok terén azonban sok sajátos körülmény is befolyásolta a fogyatékossággal élők életkörülményeit. A tudatlanság, a nemtörődömség, az előítéletek és a félelem olyan társadalmi tényezők, amelyek elszigetelték a fogyatékos embereket és hátráltatták fejlődésüket.

4. Az évek során a fogyatékossági politika az intézetekben folyó alapvető ellátástól a sérült gyermekek neveléséig és a felnőtt korukban fogyatékossá váló emberek rehabilitációjáig fejlődött. A nevelés és a rehabilitáció hatására a fogyatékossággal élő emberek aktívabbá, és a fogyatékossági politika további fejlődésének motorjává váltak. Létrejöttek a fogyatékossággal élők, családjaik és támogatóik szervezetei, amelyek a fogyatékossággal élők jobb életkörülményeiért küzdöttek. A második világháború után bevezették az integráció és normalizáció eszméit, amelyek a fogyatékos emberek képességeinek növekvő figyelembevételét tükrözték.

5. A hatvanas évek végén a fogyatékossággal élők szervezetei egyes országokban kezdték kialakítani a fogyatékosság új felfogását. Rámutattak arra, milyen szoros kapcsolat áll fenn a fogyatékossággal élők korlátozott lehetőségei, valamint környezetük felépítése és szerkezete, és az általános népesség hozzáállása között. Ugyanakkor egyre nagyobb hangsúlyt kaptak a fogyatékosság problémái a fejlődő országokban. Ezen országok egy részében nagyon magas volt a fogyatékos emberek becsült számaránya, és a fogyatékossággal élők legnagyobb része rendkívül szegény volt.

A korábbi nemzetközi tevékenység

6. Az ENSZ és más nemzetközi szervezetek hosszú időn keresztül nagy figyelmet szenteltek a fogyatékos emberek jogainak. 1981-nek, a Rokkantak Nemzetközi Évének legfontosabb következménye az ENSZ Közgyűlés 1982. december 3-án hozott, 37/52 sz. határozataként elfogadott, a fogyatékossággal élőkre vonatkozó világszintű akcióprogram volt. Az Év és a világszintű akcióprogram jelentős mértékben segítette elő a fejlődést ezen a téren. mindkettő hangsúlyozta a fogyatékossággal élők jogát arra, hogy hozzájuthassanak ugyanazokhoz a lehetőségekhez, mint bármely más polgár, és hogy egyenlően részesedjenek a gazdasági és társadalmi fejlődés eredményeként létrejött javuló életkörülményekbő9. Először határozták meg a hátrányos helyzetet, mint a fogyatékossággal élőkés környezetük között fennálló viszony függvényét.

7. 1987-ben, az ENSZ Rokkantak Évtizedének félidejében Stockholmban tartották a fogyatékossággal élőkre vonatkozó világszintű akcióprogram végrehajtásának ellenőrzését célzó globális szakértői találkozót. A találkozón javasolták, hogy alakítsanak ki vezérelveket a következő években folytatandó tevékenység prioritásainak meghatározására. A vezérelvek alapja a fogyatékossággal élők jogainak elismerése legyen.

8. Következésképpen a találkozó javasolta, hogy az ENSZ Közgyűlése hívjon össze egy különleges konferenciát, amelyen megszövegeznek egy nemzetközi egyezményt a fogyatékossággal élők elleni mindenfajta diszkrimináció megszüntetéséről, amelyet a Tagállamoknak az Évtized végéig ratifikálniuk kell.

9. Az egyezmény vázlatát Olaszország készítette elő, és terjesztette a Közgyűlés elé annak 42. ülésszakán. Svédország a tervezetre vonatkozó további előterjesztéseket tett a Közgyűlés 44. ülésszakán. Azonban egyik ülésszakon sem született egyetértés arra nézve, hogy szükség van-e erre az egyezményre. Számos delegátus véleménye szerint a létező emberi jogi dokumentumok ugyanazokat a jogokat garantálják a fogyatékossággal élő személyeknek, mint mindenki más számára.

Az alapvető szabályok kialakítása felé

10. A Közgyűlés tanácskozásait követve a Gazdasági és Szociális Tanács 1990. évi első rendes ülésén végre egyetértésre jutott, hogy egy másfajta nemzetközi okirat kidolgozására összpontosítson. 1990. május 24-i 1990/26 sz. határozatával a Tanács megbízta a Szociális Fejlesztési Bizottságot, hogy 32. ülésszakán vegye fontolóra egy kormányzati szakértőkből álló, önkéntes hozzájárulásokkal támogatott, nyílt ad hoc munkacsoport felállítását, amely kidolgozza a fogyatékossággal élő gyerekek, fiatalok és felnőttek esélyegyenlősége biztosításának alapszabályait, szoros együttműködésben a szakosított szervezetekkel, más kormányközi szervekkel és nem kormányzati szervezetekkel, különösen a fogyatékossággal élők szervezeteivel. Emellett a Tanács felkérte a Bizottságot: a szabályok végleges szöveg változatát készítse el 1993-ra, hogy azt beterjeszthessék a Közgyűlés 48. ülésszakán.

11. A Közgyűlés Harmadik Bizottságának ezt követő tanácskozásai a 48. ülésszakon megmutatták, hogy széles támogatást nyert a fogyatékossággal élők esélyegyenlősége alapvető szabályainak kidolgozására tett új kezdeményezés.

12. A Szociális Fejlesztési Bizottság 32. ülésszakán az alapvető szabályokkal kapcsolatos kezdeményezés elnyerte számos delegátus támogatását, és a tanácskozás eredményeképpen 1991. február 20-án elfogadták a 32/2 sz. határozatot, amelyben a Gazdasági és Szociális Tanács 1990/26 sz. határozatával összhangban elhatározták a nyílt ad hoc bizottság létrehozását.

A fogyatékossággal élők számára az esélyegyenlőség biztosítását szolgáló alapvető szabályok célja és tartalma

13. A fogyatékossággal élők esélyegyenlőségének alapvető szabályait az ENSZ Rokkantak évtizede (1983-1992) idején szerzett tapasztalatok alapján dolgozták ki. Az Emberi jogok nemzetközi alaptörvénye (amely tartalmazza az Emberi jogok egyetemes nyilatkozatát, a Gazdásági, szociális és kulturális jogokra vonatkozó nemzetközi megállapodást, az Állampolgári és politikai jogokra vonatkozó nemzetközi megállapodást, a Gyermekek jogaira vonatkozó nemzetközi megállapodást, a Nők elleni diszkrimináció minden megnyilvánulásának megszüntetéséről szóló megállapodást), valamint a Fogyatékossággal élő emberekre vonatkozó világszintű akcióprogram képezik az alapvető szabályok politikai és erkölcsi fundamentumát.

14. Bár az Alapvető szabályok nem kötelező érvényűek, nemzetközi szokásjoggá válhatnak, amennyiben a tagállamok nagy számban alkalmazzák azzal a szándékkal, hogy a nemzetközi jogban szabályként elismerjék. E szabályok erős erkölcsi és politikai elkötelezettséget jelentenek a tagállamok részéről, hogy lépéseket tesznek a fogyatékossággal élők esélyegyenlőségének biztosítására. Rámutatnak a felelősség, a tevékenység és az együtt működés fontos alapelveire, és az életminőség valamint a teljes részvétel és egyenlőség elérésének döntő fontosságú területeire. Az Alapvető szabályok eszközként szolgálhatnak a politika kialakításában, valamint a fogyatékossággal élő személyek és szervezeteik tevékenysége számára. Alapot szolgáltatnak a technikai és gazdasági együttműködésre a tagállamok, az ENSZ és más nemzetközi szervezetek között.

15. Az Alapvető szabályok célja az, hogy biztosítsák a fogyatékossággal élő lányok és fiúk, nők és férfiak számára, hogy társadalmuk tagjaiként ugyanazokkal a jogokkal és kötelességekkel rendelkezzenek, mint mindenki más. A világ minden társadalmában vannak még akadályok, amelyek hátráltatják a fogyatékossággal élőket jogaik és szabadságjogaik gyakorlásában, és megnehezíti számukra a teljes részvételt a társadalmi tevékenységekben. A tagállamok felelőssége, hogy mindent elkövessenek az ilyen akadályok elhárítására. Ebben a folyamatban a fogyatékossággal élő személyeknek és szervezeteiknek aktív szerepet kell vállalniuk. A fogyatékossággal élők esélyegyenlőségének biztosítása lényeges hozzájárulás az emberi erőforrások mozgósítására irányuló, egész világra kiterjedő erőfeszítésekhez. Különleges figyelmet kell fordítani az olyan csoportokra, mint a nők, a gyerekek, az idősebbek, a szegények, a vendégmunkások, a kétszeres vagy halmozott fogyatékossággal élők, az őslakosok és etnikai kisebbségekhez tartozók. Emellett nagy számú fogyatékos ember van a menekültek között, akiknek különleges igényeire figyelmet kell fordítani.

Alapfogalmak a fogyatékossági politikában

16. A következő fogalmak folyamatosan előfordulnak az Alapvető szabályok szövegében. Lényegében a fogyatékossággal élőkre vonatkozó Világakció programban használt fogalmakon alapulnak. Egyes esetekben olyan fejleményeket tükröznek, amelyek az ENSZ Rokkantak Évtizede folyamán mentek végbe.

A fogyatékosság és a hátrányos helyzet

17. A "fogyatékosság" a világ tetszőleges országának bármely népességcsoportjában (populációjában) előforduló nagyszámú különböző funkcionális korlátozottság összefoglaló elnevezése. A fogyatékosság okozója lehet fizikai, értelmi vagy érzékszervi károsodás, egészségi állapot vagy lelki betegség. Ezek a károsodások, ezen állapotok vagy betegségek lehetnek állandó vagy átmeneti természetűek.

18. A "hátrányos helyzet" fogalom a közösség életében a másokkal egyenlő szintű részvétel lehetőségének elvesztését vagy korlátozottságát jelenti. A fogyatékos emberek és környezetük szembenállását írja le. E fogalom célja, hogy ráirányítsa a figyelmet a környezetnek, valamint a társadalom számos szervezett tevékenységének (pl. információközlés, kommunikáció és oktatás) hiányosságaira, amelyek megakadályozzák a fogyatékossággal élőket az egyenlő részvételben.

19. A "fogyatékosság" és "hátrányos helyezet" fogalmak használatát, ahogyan meghatároztuk őket a fenti 17. és 18. bekezdésben, a fogyatékosság történetének legutolsó szakasza fényében kell szemlélnünk. A hetvenes években a fogyatékossággal élők szervezeteinek képviselői és a terület szakértői erőteljesen felléptek a kor terminológiája ellen. A két fogalmat gyakran igen homályos és zavaró módon használták, s ez aligha segített az irányelvek kialakítása és a politikai tevékenység terén. A terminológia egészségügyi és diagnosztikai megközelítést tükrözött, ami nem vette figyelembe a társadalmi környezet tökéletlenségeit és hibáit.

20. 1980-ban az Egészségügyi Világszervezet (WHO) elfogadta a károsodások, fogyatékosságok és hátrányok nemzetközi osztályozását, amely pontosabb, ugyanakkor relativisztikusabb megközelítést javasolt. A károsodások, fogyatékosságok és hátrányok nemzetközi osztályozása világosan megkülönbözteti a három fogalmat. Ezt széles körben alkalmazzák a rehabilitáció, oktatás, statisztika, politikai irányelvek, törvényhozás, demográfia, szociológia, gazdaságtan és az antropológia területein. Egyes felhasználók azonban aggályaikat fejezték ki, mert a "hátrányos helyzet"-nek az Osztályozásban szereplő megfogalmazása még mindig túl orvosi, túlságosan az egyénre összpontosít, és nem tisztázza megfelelő módon a társadalmi viszonyok vagy elvárások és az egyén képességeinek összefüggéseit. A felhasználók 12 év alatt felmerült ilyen és hasonló aggályait figyelembe fogják venni az Osztályozás leendő felülvizsgálata során.

21. A világszintű akcióprogram végrehajtása során nyert tapasztalatok, és az ENSZ Rokkantak évtizede alatt lefolytatott általános vita eredményeképpen elmélyültek az ismeretek, és nőtt a megértés a fogyatékossági felvetésekkel és a terminológiával kapcsolatban. A jelenlegi terminológia felismeri annak igényét, hogy megjelenítse az egyén igényeit (pl. rehabilitáció és technikai eszközök) és a társadalom hiányosságait (a részvétel különböző akadályai).

Megelőzés

22. A "megelőzés" fogalma olyan tevékenységre vonatkozik, amely arra irányul, hogy megelőzzék a fizikai, értelmi, pszichiátriai vagy érzékszervi károsodások létrejöttét (elsődleges megelőzés), vagy megelőzzék, hogy a károsodás állandó korlátozottságot vagy fogyatékosságot idézzen elő (másodlagos megelőzés). A megelőzés része lehet sok különböző tevékenység, így az elsődleges egészségvédelem, a születés előtti és utáni gondozás, táplálkozási felvilágosítás, immunizációs kampányok a fertőző betegségek ellen, a járványok megakadályozására tett intézkedések, biztonsági előírások, a különböző balesetek elhárítását célzó programok, (beleértve a munkahelyek átalakítását, hogy megelőzzék a foglalkozásból eredő fogyatékosságokat és betegségeket) valamint a környezetszennyezésből és fegyveres konfliktusokból eredő rokkantság megelőzése.

Rehabilitáció

23. A "rehabilitáció" fogalma arra a folyamatra utal, amelyben a fogyatékossággal élőket képessé teszik arra, hogy elérjék és fenntartsák optimális fizikai, érzékszervi, értelmi, pszichiátriai illetve társadalmi funkciószintjüket, így pl. ellátják őket azokkal az eszközökkel, amelyekkel magasabb fokú függetlenséget érhetnek el. A rehabilitációhoz tartozhatnak intézkedések bizonyos funkciók biztosítására vagy helyreállítására, illetve egy bizonyos funkció elvesztésének vagy hiányának, vagy bizonyos funkciókban korlátozottságának kompenzálására. A rehabilitációs folyamatnak nem része a kezdeti orvosi ellátás. De hozzátartozik az intézkedések és tevékenységek széles köre az alapvető és általános rehabilitációtól a célorientált tevékenységekig, pl. a foglalkozási rehabilitáció.

Az esélyegyenlőség biztosítása

24. Az "esélyegyenlőség biztosítása" azt a folyamatot jelenti, amely által a társadalom különböző rendszerei és a környezet, így a szolgáltatások, tevékenységek, információk és a dokumentációk mindenki, de különösen a fogyatékossággal élők számára hozzáférhetőkké válnak.

25. Az egyenlő jogok alapelve magában foglalja, hogy minden egyes egyén szükségletei egyenlő fontosságúak, ezen szükségletek alapján kell végezni a társadalmi tervezést és minden erőforrást úgy kell alkalmazni, hogy minden egyes egyénnek biztosítsák az egyenlő részvétel lehetőségét.

26. A fogyatékossággal élők a társadalom tagjai, és joguk van helyi közösségük keretein belül maradni. Meg kell kapniuk a kellő támogatást az oktatás, az egészségügy, a foglalkoztatás és a szociális szolgáltatások hétköznapi struktúráiban.

27. Amint a fogyatékossággal élők egyenlő jogokat kapnak, egyenlő kötelezettségek is hárulnak rájuk. Amint megkapják ezeket a jogokat, a társadalom emelje elvárásait a fogyatékossággal élőkkel szemben. Az esélyegyenlőség biztosítása folyamatának részeként meg kell adni a kellő segítséget a fogyatékossággal élőknek, hogy vállalhassák a teljes körű felelősséget a társadalom tagjaiként.

ELŐSZÓ

A tagállamok

tekintettel az ENSZ Alapokmányában tett fogadalmukra, hogy együtt és külön-külön, a Szervezettel együttműködve lépéseket tesznek a magasabb életszínvonal, a teljes foglalkoztatottság, valamint a gazdasági és társadalmi előrehaladás és fejlődés előmozdítására,

megerősítve elkötelezettségüket az Alapokmányban meghirdetett emberi jogok és alapvető szabadságjogok, a társadalmi igazságosság, az ember méltósága és értéke iránt,

különösen szem előtt tartva azokat az emberi jogokat érintő nemzetközi normákat, amelyeket az Emberi jogok egyetemes nyilatkozatában, a Gazdasági, szociális és kulturális jogokra vonatkozó nemzetközi megállapodásban, és az Állampolgári és politikai jogokra vonatkozó nemzetközi megállapodásban fektetett le,

hangsúlyozva, hogy ezek az okiratok kinyilvánítják, hogy a bennük elismert jogokat minden egyén számára megkülönböztetés nélkül egyenlően biztosítani kell,

felidézve a Gyermekek jogaira vonatkozó megállapodást, amely megtilt mindenfajta megkülönböztetést a fogyatékosság alapján, és különleges intézkedéseket ír elő a fogyatékossággal élő gyerekek jogainak biztosítására, valamint a Vendégmunkások és családtagjaik jogvédelmére vonatkozó nemzetközi megállapodást, amely tartalmaz óvintézkedéseket a fogyatékosság ellen,

úgyszintén felidézve a Nők hátrányos megkülönböztetése minden formájának megszüntetéséről szóló megállapodás intézkedéseit a fogyatékossággal élő lányok és nők jogainak biztosítására,

tekintetbe véve a fogyatékossággal élők jogaira vonatkozó nyilatkozatot, a Szellemileg visszamaradt személyek jogainak nyilatkozatát, a Szociális előrehaladásra és fejlődésre vonatkozó nyilatkozatot, az Elmebetegek védelmének és az elmegyógyászat fejlesztésének alapelveit, valamint a Közgyűlés egyéb idevonatkozó okiratait,

úgyszintén tekintetbe véve a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) idevonatkozó megállapodásait és ajánlásait, különös tekintettel a fogyatékossággal élők megkülönböztetés nélküli foglalkoztatására,

tekintettel az UNESCO (különösen a Mindenki számára elérhető oktatást illető nyilatkozatra), az Egészségügyi világszervezet és az UNICEF és egyéb szervezetek idevonatkozó ajánlásaira és munkájára,

tekintetbe véve a tagállamoknak a környezet védelmére vonatkozó elkötelezettségét,

tekintettel a fegyveres konfliktusok okozta pusztításra, és helytelenítve a gyér erőforrások fegyvergyártásra való felhasználását,

elismerve, hogy a fogyatékossággal élőkre vonatkozó világszintű akcióprogram és ezen belül az esélyegyenlőség biztosításának meghatározása a nemzetközi közösség komoly törekvését tükrözik, hogy ezeket a különböző nemzetközi okiratokat és javaslatokat gyakorlati és konkrét jelentőséggel ruházzák fel,

nyugtázva, hogy az ENSZ Rokkantak évtizedének (1983-1992) a fogyatékossággal élőkre vonatkozó világszintű akcióprogram megvalósítása, mint cél még mindig érvényes, és további sürgős tevékenységet igényel,

felidézve azt, hogy a világszintű akcióprogram olyan elveken nyugszik, amelyek egyaránt érvényesek a fejlődő és a fejlett ipari országokra,

meggyőződve arról, hogy növelt erőfeszítésekre van szükség annak érdekében, hogy a fogyatékossággal élők teljes körűen és egyenlő mértékben élvezhessék az emberi jogokat, és egyenlő résztvevői lehessenek a társadalomnak,

újra hangsúlyozva, hogy a fogyatékossággal élők, szüleik, gyámjaik, támogatóik és szervezeteik tevőleges partnerei legyenek a tagállamoknak az állampolgári, politikai, gazdasági, szociális és kulturális jogaikat érintő intézkedések tervezésében és végrehajtásában,

követve a Gazdasági és Szociális Tanács 1990/26 sz. határozatát, és alapul véve azokat a különleges intézkedéseket, amelyekre szükség van ahhoz, hogy a fogyatékossággal élők a többiekkel egyenlőek lehessenek, amint azt a Világszintű akcióprogram részletesen felsorolta, elfogadták a Fogyatékossággal élők számára az esélyegyenlőség biztosításának alábbiakban kifejtett alapvető szabályait, annak érdekében, hogy:

(a) hangsúlyozzák, a fogyatékosságok területén minden tevékenység előfeltétele a fogyatékossággal élők körülményeinek és különleges szükségleteinek megfelelő ismerete, valamint az ezekre vonatkozó tapasztalatok;

(b) nyomatékosítsák, hogy az a folyamat, amelynek során a társadalmi szerveződés minden megjelenési formája mindenki számára elérhető lesz, alapvető célja a társadalmi-gazdasági fejlődésnek;

(c) körülírják a szociális politika lényegi szempontjait a fogyatékosságok terén, kellő módon ide értve a műszaki és gazdasági együttműködés aktív ösztönzését;

(d) biztosítsanak modelleket az esélyegyenlőség eléréséhez szükséges politikai döntéshozási folyamat számára, figyelembe véve a nagyban eltérő műszaki és gazdasági szinteket, azt a tényt, hogy a folyamatnak tükröznie kell azon kulturális közeg mély megértését, amelyben végbe megy és ezen belül a fogyatékossággal élők lényeges szerepét;

(e) javasoljanak nemzeti mechanizmusokat a tagállamok, az ENSZ szervezetei, más kormányközi testületek és a fogyatékossággal élők szervezeteinek szoros együttműködésére;

(f) tegyenek javaslatot egy hatékony mechanizmusra, azon folyamat ellenőrzése érdekében, amelynek során a tagállamok el akarják érni a fogyatékossággal élők esélyegyenlőségének biztosítását.

I. AZ EGYENLŐ RÉSZVÉTEL ELŐFELTÉTELEI

1. Szabály: a tudatosság növelése

A tagállamok tegyenek lépéseket az irányban, hogy a társadalom több tudomást szerezzen a fogyatékos emberekről, jogaikról, szükségleteikről, képességeikről, és lehetséges hozzájárulásukról a társadalom életéhez.

1. A Tagállamok biztosítsák, hogy a felelős hatóságok juttassanak el friss információkat a fogyatékossággal élők, családjaik, a területen dolgozó szakemberek és a nagyközönség számára elérhető programokról és szolgáltatásokról. A fogyatékossággal élőknek szóló információk hozzáférhető formában álljanak rendelkezésre.

2. A Tagállamok kezdeményezzenek és támogassanak felvilágosító kampányokat a fogyatékossággal élőkről és a fogyatékossági politikáról, azzal az üzenettel, hogy a fogyatékossággal élők olyan polgárok, akiknek ugyanolyan jogaik és kötelességeik vannak, mint a többieknek, ami igazolja azokat az intézkedéseket, amelyeknek célja a teljes részvételük útjában álló akadályok eltávolítása.

3. A Tagállamok bátorítsák a hírközlő eszközöket, hogy pozitív módon ábrázolják a fogyatékos embereket, és konzultáljanak ez ügyben a fogyatékossággal élők szervezeteivel.

4. A Tagállamok biztosítsák, hogy a közoktatási programok minden szempontból tükrözzék a teljes részvétel és egyenlőség elvét.

5. A Tagállamok hívják meg a fogyatékossággal élők, családtagjaik és szervezeteik képviselőit, hogy vegyenek részt a fogyatékossággal kapcsolatos oktatási programokban.

6. A Tagállamok bátorítsák a magánvállalkozásokat, hogy tevékenységük minden formájában érvényesítsék a fogyatékossági kérdéseket.

7. A Tagállamok kezdeményezzenek és támogassanak olyan programokat, amelyek növelik a fogyatékossággal élők tudatosságát saját jogaikkal és lehetőségeikkel kapcsolatban. Az önállóság és a jogosultság tudatának növelése segíti a fogyatékossággal élőket, hagy kihasználják a rendelkezésükre álló lehetőségeket.

8. A tudatosság növelése képezze jelentős részét a fogyatékos gyerekek oktatásának, és a rehabilitációs programoknak. A fogyatékossággal élők egymást is segíthetik e téren saját szervezeteikben.

9. A tudatosság növelése képezze részét minden gyerek oktatásának, valamint a tanárképző és az összes szakemberképző tanfolyamoknak.

2. Szabály: egészségügyi ellátás

A tagállamok biztosítsanak hatásos egészségügyi ellátást a fogyatékos emberek számára.

1. A Tagállamok dolgozzanak ki programokat több tudományág szakértőinek részvételével a károsodások korai feltárására, felmérésére és kezelésére. Ez megelőzheti, csökkentheti vagy megszüntetheti a fogyatékosságot előidéző tényezőket. Biztosítsák ezekben a programokban a fogyatékossággal élők és családtagjaik részvételét egyéni szinten, és szervezeteik részvételét a tervezés és értékelés szintjén.

2. Képezzenek ki helyi közösségi munkásokat arra, hogy bizonyos szinteken részt vehessenek a programban, pl. a károsodások korai feltárása, az elsődleges segítés biztosítása és a megfelelő szolgáltatásokhoz juttatás területén.

3. A Tagállamok biztosítsák azt, hogy a fogyatékossággal élők, különösen a csecsemők és a gyerekek kapják meg ugyanabban a rendszerben az ugyanolyan szintű egészségügyi ellátást, mint a társadalom többi tagja.

4. A Tagállamok biztosítsák, hogy az orvosi és ápolószemélyzet mindenütt legyen kellően képzett és felszerelt, hogy a fogyatékossággal élőket egészségi ellátásban részesíthesse, és legyenek a megfelelő kezelési módszerek és eszközök birtokában.

5. A Tagállamok biztosítsák, hogy az orvosi és ápolószemélyzet kellő képzésben részesüljön, és ne adjon meg nem felelő tanácsokat a szülőknek, ezáltal korlátozva a gyermekek számára kínálható alternatíváikat. Ez a képzés folyamatos legyen, és a legfrissebb elérhető információkon alapuljon.

6. A Tagállamok biztosítsák, hogy a fogyatékossággal élők rendszeresen megkapják a szükséges kezelést és gyógyszereket tevékenységi szintjük fenntartásához vagy javításához.

3. Szabály: rehabilitáció[1]

A tagállamok biztosítsanak a fogyatékos emberek számára rehabilitációs szolgáltatásokat, hogy elérjék vagy fenntarthassák önállóságuk és tevékenységük optimális szirtjét.

1. A Tagállamok dolgozzanak ki országos rehabilitációs programokat a fogyatékossággal élők minden csoportja számára. Alapozzák a programokat a fogyatékossággal élők egyéni igényeire és a teljes részvéte) és egyenlőség elvére.

2. Az ilyen programok tartalmazzák a tevékenységek széles skáláját, pl. alapvető ügyességi trénig egy érintett funkció javítására vagy pótlására, tanácsadás a fogyatékossággal élőknek és családtagjaiknak, az önállóság fejlesztése, és alkalmi szolgáltatások, pl. felmérés és útmutatás.

3. Minden fogyatékos ember, (a súlyos vagy halmozott fogyatékossággal élők is), akinek rehabilitációra van szüksége, kapja azt meg.

4. A fogyatékossággal élők és családjaik vehessenek részt az őket érintő rehabilitációs szolgáltatások tervezésében és megszervezésében.

5. Minden rehabilitációs szolgáltatás legyen elérhető abban a helyi közösségben, ahol a fogyatékossággal élő lakik. Egyes esetekben azonban, bizonyos képzési célok elérése érdekében, meghatározott idejű rehabilitációs tanfolyamokat lehet szervezni, indokolt esetekben bentlakásos formában.

6. A fogyatékossággal élőket és családjukat bátorítani kell arra, hogy vegyenek

részt a rehabilitációban, például mint képzett tanárok, oktatók vagy tanácsadók.

7. A Tagállamok használják fel a fogyatékossággal élők szervezeteinek szakértelmét a rehabilitációs programok kialakításában és értékelésében.

4. Szabály: segítő szolgáltatások

A Tagállamok biztosítsák a segítő szolgáltatások fejlesztését és juttatását, beleértve a fogyatékossággal élők segédeszközeit, hogy ezáltal segítsék őket, önállósági szintjük növeléséhez a mindennapi életben és jogaik gyakorlásában.

1. A Tagállamok biztosítsák a segédeszközöket, és felszereléseket, a személyi segítő és tolmácsszolgáltatásokat, ahogyan arra a fogyatékossággal élő személyeknek szüksége van, mert ezek fontos eszközök az esélyegyenlőség elérése terén.

2. A Tagállamok támogassák a segédeszközök és felszerelések kifejlesztését, gyártását, terjesztését és javítását, és az ezekkel kapcsolatos ismeretek terjesztését.

3. E célból alkalmazzák az általánosan elérhető technikai szakértelmet. Azokban a Tagállamokban, amelyekben fejlett az ipar, teljességében használják azt fel a segédeszközök és felszerelések színvonalának javítására és hatékonyságának növelésére. Fontos az egyszerű és olcsó eszközök kifejlesztésének és gyártásának ösztönzése, ahol lehetséges, a helyi anyagok és termelőegységek bevonásával. A fogyatékossággal élők maguk is vegyenek részt ezen eszközök előállításában.

4. A tagállamok ismerjék fel, hogy minden fogyatékos embernek, akinek szüksége van segédeszközre, megfelelő módon hozzá kell jutnia, és annak anyagilag is elérhetőnek kell lenni számára. Ez azt jelentheti, hogy a segédeszközöket és berendezéseket ingyen, vagy olyan alacsony áron kell kínálni, hogy a fogyatékossággal élők vagy családjuk meg tudja venni azokat.

5. A segédeszközökkel és felszerelésekkel kapcsolatos rehabilitációs programokban a Tagállamok vegyék tekintetbe a fogyatékossággal élő lányok és fiúk különleges kívánalmait a segédeszközök és felszerelések kialakítása és tartóssága valamint életkornak megfelelősége terén.

6. A Tagállamok támogassák a személyi segítő programok és tolmács szolgáltatások kifejlesztését és biztosítását, különösen a súlyosan vagy halmozottan fogyatékos személyek számára. Az ilyen programok célja, hogy növeljék a fogyatékossággal élők részvételi szintjét a mindennapi életben, otthon, a munkában, az iskolában és a szabadidő eltöltése közben.

7. A személyi segítő programokat úgy kell megtervezni, hogy az igénybe vevő fogyatékossággal élő személyeknek döntő befolyása legyen a program működésének módjára.

II. AZ EGYENLŐ RÉSZVÉTEL CÉLTERÜLETEI

5. Szabály: hozzáférhetőség

A tagállamoknak fel kell ismerniük a hozzáférhetőség óriási jelentőségét az esélyegyenlőség biztosítása terén a társadalom minden szférájában. A bármiféle fogyatékossággal élők számára a tagállamoknak (a) akcióprogramokat kell indítaniuk a fizikai környezet hozzáférhetővé tétele érdekében, és (b) intézkedéseket kell hozniuk az információ és a kommunikáció hozzáférhetőségének biztosítására.

(a) A fizikai környezet hozzáférhetősége

1. A Tagállamok kezdeményezzenek intézkedéseket a részvételnek a fizikai környezetben meglevő akadályai felszámolására. Ilyen intézkedések: a szabványok és vezérelvek kidolgozása, törvények bevezetése a különböző társadalmi környezetek, pl. a lakóházak, középületek, tömegközlekedési eszközök, egyéb közlekedési eszközök, utcák és egyéb szabadtéri környezetek hozzáférhetőségének biztosítására.

2. A Tagállamok biztosítsák, hogy az építészek, építőmérnökök és a fizikai környezet tervezésében és kialakításában szerepet játszó egyéb szakemberek kellő információkkal rendelkezzenek a fogyatékossági politika és a hozzáférhetőség biztosítását célzó intézkedések terén.

3. A hozzáférhetőségi elvárásokat tekintetbe kell venni a fizikai környezet tervezésében és kialakításában a tervezési folyamat kezdetétől fogva.

4. Konzultálni kell a fogyatékossággal élők szervezeteivel a hozzáférhetőségi szabványok és normák kidolgozása során. Helyi szinten be kell vonni őket a középületek és közterületek tervezésébe, hogy biztosíthassák a maximális hozzáférhetőséget.

(b) Az információ és a kommunikáció hozzáférhetősége

5. A fogyatékossággal élőknek, és ahol szükséges, családjaiknak és támogatóiknak minden szinten hozzá kell férniük az összes információhoz a diagnózis, a jogok, az elérhető szolgáltatások és programok terén. Az ilyen információt a fogyatékossággal élők számára hozzáférhető formában kell nyilvánosságra hozni.

6. A Tagállamoknak stratégiákat kell kidolgozni, hogy az információs szolgáltatások és dokumentációk hozzáférhetővé váljanak a fogyatékossággal élők különböző csoportjai számára. Alkalmazzanak Braille-írást, nagy betűs nyomtatást és egyéb megfelelő technikákat, hogy a látássérültek hozzáférjenek az írott információhoz és dokumentációhoz. Hasonlóan megfelelő, technikákat kell alkalmazni, hogy biztosítsák a hozzáférést a szóbeli ínformációhoz hallássérülteknek vagy a felfogásbeli nehézségekkel élőknek.

7. Meg kell fontolni a jelbeszéd alkalmazását a siket gyermekek, valamint családjaik, és környezetük oktatásában. Jeltolmács szolgálattal kell megkönnyíteni a siketek és a többiek közötti kommunikációt.

8. Számításba kell venni az egyéb kommunikációs nehézséggel élők szükségleteit is.

9. A Tagállamok bátorítsák a hírközlő eszközöket, különösen a tévét, a rádiót és az újságokat, hogy tegyék hozzáférhetővé szolgáltatásaikat.

10. A Tagállamok biztosítsák, hogy a nagyközönségnek ajánlott új számítógépes információs és szolgáltatási rendszerek kezdettől hozzáférhetők, vagy hozzáférhetővé tehetők legyenek a fogyatékossággal élők számára.

11. Konzultálni kell a fogyatékossággal élők szervezeteivel az információs rendszer hozzáférhetőségét kialakító intézkedések kidolgozása során.

6. Szabály: oktatás

A tagállamoknak el kell ismerniük az egyenlő, integrált általános, közép- és felsőfokú oktatás lehetőségét a fogyatékossággal élő gyerekek, fiatalok és felnőttek számára. Biztosítani kell, hogy a fogyatékossággal élő személyek oktatása az oktatási rendszer szerves részét képezze.

1. Az általános oktatási hatóságok felelősek a fogyatékossággal élők integrált oktatásáért. A fogyatékossággal élők oktatása szerves részét kell, hogy képezze a nemzeti tantervnek, a tantervi fejlesztésnek és az iskolarendszernek.

2. A közönséges iskolákban folyó oktatás feltételezi a tolmács és egyéb alkalmas segítő szolgáltatások biztosítását. Ki kell alakítani a megfelelő hozzáférhetőséget és támogató szolgáltatásokat, hogy kielégítsék a fogyatékossággal élők szükségleteit.

3. A szülői közösségeket és a fogyatékossággal élők szervezeteit minden szinten be kell vonni az oktatási folyamatba.

4. Azokban a Tagállamokban, ahol kötelező az oktatás, azt nyújtani kell minden fajta és szintű fogyatékossággal élő lányoknak és fiúknak, így a legsúlyosabb esetekben is.

5. Különleges figyelmet igényelnek a következő területek:

(a) fogyatékossággal élő nagyon fiatal gyermekek

(b) fogyatékossággal élő iskoláskor előtti gyermekek

(c) fogyatékossággal élő felnőttek, különösen a nők

6. Annak érdekében, hogy a fogyatékossággal élők oktatását beillesszék az általános rendszerbe, a tagállamoknak:

(a) világos irányelvekkel kell rendelkezniük, amelyeket megértenek és elfogadnak az iskolák szintjén és a tágabb közösségben,

(b) meg kell engedniük a tanpályák rugalmasságát, kiegészíthetőségét és adaptálhatóságát,

(c) biztosítaniuk kell jó minőségű tananyagokat, a folyamatos tanárképzést és a tanárok támogatását.

7. Az integrált oktatást és a közösségi alapon szervezett programokat a fogyatékossággal élőknek nyújtandó költségkímélő oktatás és képzés kiegészítő közelítésének kell tekinteni. Az országos, közösségi alapon szervezett programok bátorítsák a közösségeket, hogy használják fel meglevő erőforrásaikat, vagy teremtsenek elő újakat a fogyatékossággal élő személyek számára nyújtandó oktatás céljaira.

8. Azokban az esetekben, amelyekben az általános oktatási rendszer még nem elégíti ki az összes fogyatékossággal élő igényeit, számításba lehet venni a speciális oktatást. Arra kell törekedni, hogy ez felkészítse a tanulókat az általános iskolarendszerben történő oktatásra. Az itteni oktatásnak az általános oktatás színvonalát és törekvéseit kell tükröznie, és azzal szoros kapcsolatban kell állnia. A fogyatékossággal élő tanulókra legalább annyit keli fordítani az oktatási forrásokból, mint a nem fogyatékos tanulókra. A Tagállamoknak arra kell törekedniük, hogy a különleges oktatási intézmények fokozatosan integrálódjanak az általános oktatási rendszerbe. Elismert tény, hogy bizonyos esetekben a speciális oktatás a megfelelő keret bizonyos fogyatékossággal élő tanulók oktatására.

9. A siket és siket/vak személyek sajátos kommunikációs igényei miatt az ő oktatásuk a saját iskoláikban, vagy a rendes iskolák speciális egységeiben és osztályaiban esetleg megfelelőbb módon biztosítható. Kezdeti szinten rendkívüli figyelmet kell szentelni a kulturálisan érzékeny oktatásnak, aminek eredményeképpen hatékony kommunikációs készség és maximális önállóság érhető el a siket és siket/vak személyek esetében.

7. Szabály: foglalkoztatás

A tagállamoknak el kell ismerniük azt az elvet, hogy a fogyatékos embereket képessé kell tenni emberi jogaik gyakorlására, különösen a foglalkoztatás terén. Mind a falusi mind a városi körzetekben egyenlő esélyekkel kell rendelkezniük, hogy produktív és jövedelmező foglalkozást találjanak a munkaerőpiacon.

1. A foglalkoztatással kapcsolatos törvények és szabályok nem tartalmazhatnak megkülönböztetést a fogyatékossággal élőkkel szemben, és nem állíthatnak akadályokat foglalkoztatásuk útjába.

2. A Tagállamok adjanak aktív támogatást a fogyatékossággal élők integrációjához a nyílt munkaerőpiacon. Ez a legkülönbözőbb intézkedések segítségével lehetséges, pl. szakmai képzés, ösztönzés-orientált kvótarendszer, fenntartott vagy kijelölt foglalkoztatás, hitelek vagy támogatások a kisvállalkozásoknak, kizárólagos szerződések vagy gyártási előjogok, adókedvezmények, szerződési, technikai vagy pénzügyi támogatás a fogyatékos dolgozókat alkalmazó vállalatoknak. A Tagállamok támogassák a munkaadókat, hogy ésszerű átalakításokkal biztosítsák a fogyatékossággal élők beilleszkedését.

3. A tagállamok akcióprogramjai tartalmazzanak:

(a) intézkedéseket, úgy tervezzék és alakítsák át a munkahelyeket és munkaterveket, hogy hozzáférhetővé legyenek a különböző fogyatékosságokkal élők számára;

(b) támogatást az új technológiák alkalmazására és a segédeszközök, szerszámok és berendezések kifejlesztésére és gyártására, hogy azok könnyebben hozzáférhetők legyenek a fogyatékossággal élők számára, és ők képesek legyenek elhelyezkedni és megtartani munkahelyüket;

(c) lehetőséget a megfelelő képzésre, elhelyezésre és folyamatos támogatásra a személyi segítők és tolmácsszolgáltatások vonatkozásában.

4. A Tagállamok kezdeményezzenek és támogassanak nyilvános tudatosságnövelő kampányokat a fogyatékossággal élő munkások elleni negatív hozzáállás és előítéletek leküzdésére.

5. Munkaadókként a Tagállamok teremtsenek kedvező körülményeket a fogyatékossággal élők alkalmazására az állami szektorban.

6. A Tagállamok, szakszervezetek és munkaadók működjenek együtt, és biztosítsanak olyan felvételi és előmeneteli viszonyokat, alkalmazási körülményeket, béreket, munkavédelmi intézkedéseket, hogy megelőzzék a sérüléseket és károsodásokat, továbbá rehabilitációt azon alkalmazottak számára, akik munkahelyi balesetet szenvedtek.

7. Az legyen mindig a cél, hogy a fogyatékossággal élők a nyílt munkaerőpiacon nyerjenek alkalmazást. Azon fogyatékossággal élők számára, akiknek igényeit nem elégíti ki a nyílt munkaerőpiac, védett vagy támogatott kis foglalkoztató egységek jelenthetik az alternatívát. Fontos az, hogy ezeknek a programoknak a minőségét mérjék fel abból a szempontból, megfelelő és elégséges alkalmat teremtenek-e a fogyatékossággal élőknek a munkaerő piacon való alkalmaztatásra.

8. Intézkedéseket kell hozni, hogy fogyatékossággal élők vegyenek részt képzési és foglalkoztatási programokban a magán és informális szektorokban.

9. A Tagállamok, a munkavállalók és munkaadók szervezetei működjenek együtt a fogyatékossággal élők szervezeteivel, és hozzanak létre képzési és foglalkoztatási lehetőségeket, beleértve a rugalmas munkaidőt, a részmunkaidőt, az állásmegosztást, az önalkalmazást és a személyi segítést a fogyatékossággal élők számára.

8. Szabály: a jövedelem szinten tartása és a szociális biztonság

A tagállamok felelősek azért, hogy a szociális biztonságot és a jövedelem szinten tartását biztosítsák a fogyatékossággal élők számára.

1. A Tagállamok biztosítsanak megfelelő jövedelmi támogatást a fogyatékossággal élőknek, akik a fogyatékosság, vagy azzal kapcsolatos tényezők hatására időlegesen elvesztették jövedelmüket, vagy csökkentett mértékben jutnak jövedelemhez, vagy alkalmaztatásukat megtagadják. A támogatásnál számításba kell venni azokat a költségeket is, amelyek gyakran jelentkeznek a fogyatékossággal élők és családjuk esetében a fogyatékosság következtében.

2. Azokban az országokban, ahol szociális biztonság, szociális biztosítás vagy egyéb jóléti rendszerek léteznek, vagy ilyeneket fejlesztenek ki a nagyközösség számára, a Tagállamok biztosítsák, hogy ezek a rendszerek ne zárják ki a fogyatékossággal élőket, vagy ne alkalmazzanak hátrányos megkülönböztetést velük szemben.

3. A Tagállamok biztosítsák a jövedelemtámogatást és a szociális biztonságot azok számára is, akik vállalják egy fogyatékos ember gondozását.

4. A szociális biztonsági rendszereknek arra kell törekedniük, hogy állítsák helyre a fogyatékossággal élők jövedelemszerző képességét. Ezek a rendszerek fedezzék vagy támogassák a szakképzés megszervezését, fejlesztését és finanszírozását. Adjanak segítséget a munkahelyszerző szolgáltatásoknak is.

5. A szociális biztonsági programok ösztönözzék a fogyatékossággal élőket arra, hogy keressenek munkaalkalmat, hogy megteremtsék, vagy visszaállítsák jövedelemszerző képességüket.

6. A jövedelemtámogatást addig kell fenntartani, amíg a fogyatékosságot előidéző körülmények fennállnak olyan módon, hogy nem gátolják a fogyatékossággal élő személyeket abban, hogy munkát keressenek maguknak. Csak akkor kell csökkenteni vagy megszüntetni, amikor a fogyatékossággal élők megfelelő és biztos jövedelmet találnak.

7. Azokban az országokban, ahol a szociális biztonságot nagyrészt a magánszektor biztosítja, a Tagállamok bátorítsák a helyi közösségeket, jóléti szervezeteket és a családokat, hogy fejlesszenek ki a fogyatékossággal élők részére önsegítő lehetőségeket a foglalkoztatás vagy a foglalkoztatással kapcsolatos tevékenységek területén.

9. Szabály: családi élet és személyes integritás

A tagállamok segítsék elő a fogyatékossággal élők teljes körű részvételét a családi életben. Biztosítsák a személyes integritáshoz való jogukat, és azt, hogy a törvények ne tartalmazzanak megkülönböztetést a fogyatékossággal élőkkel szemben a szexuális kapcsolatok, a házasság vagy a szülői szerep terén.

1. A fogyatékossággal élőket képessé kell tenni arra, hogy családjuk körében élhessenek. Bátorítani kell, hogy a családi-tanácsadók megfelelő módon foglalkozzanak a fogyatékossággal, és annak hatásával a családi életre. Az időszakos felmentő és személyes gondozói szolgáltatásokat elérhetővé kell tenni az olyan családok számára, amelyeknek fogyatékossággal élő személyek is tagjai. El kell távolítani minden szükségtelen akadályt azok útjából, akik fogyatékossággal élő gyereket vagy felnőttet akarnak nevelni vagy adoptálni.

2. A fogyatékossággal élőktől nem szabad megtagadni a szexualitás élményének, a szexuális kapcsolatoknak és a szülői szerep vállalásának megtapasztalását. Figyelembe véve, hogy a fogyatékossággal élők számára nehézségekkel járhat megházasodni vagy családot alapítani, a Tagállamoknak bátorítani kell a megfelelő tanácsadást. A fogyatékossággal élők számára a többiekéhez hasonló hozzáférést kell biztosítani a családtervezési módszerekhez, és hozzáférhető információkkal kell szolgálni a test szexuális működéséről.

3. A Tagállamok támogassák azokat az intézkedéseket, amelyek megváltoztathatják a negatív hozzáállást a fogyatékossággal élők házasságával, szexuális életével és szülővé válásával szemben, amelyek még léteznek a társadalomban, különösen a fogyatékossággal élő lányok és asszonyok vonatkozásában. A hírközlő eszközöket bátorítani kell, hogy jelentős szerepet vállaljanak a negatív hozzáállás megszüntetése terén.

4. A fogyatékossággal élőket és családjukat fel kell világosítani a szexuális és egyéb erőszak elleni védekezés formáiról. A fogyatékossággal élők különösen ki vannak téve a családon, közösségen és intézményeken belüli erőszaknak, és meg kell tanítani őket arra, hogyan kerüljék el ezeket az eseteket, hogy felismerjék az erőszakot és jelentsék, amennyiben előfordul.

10. Szabály: kultúra

A tagállamok biztosítsák, hogy a fogyatékossággal élők egyenlő alapon résztvevői lehessenek a kulturális tevékenységeknek, illetve beépülhessenek azokba.

1. A Tagállamok biztosítsák azt, hogy fogyatékossággal élők használhassák alkotó, művészi és szellemi képességeiket, nem csak saját maguk javára, hanem a közösség gazdagítására, éljenek akár városi vagy falusi környezetben. Az ilyen tevékenységekre példák: a tánc, a zene, az irodalom, a színház, a képzőművészetek, a festészet, a szobrászat. Különösen a fejlődő országokban nagy hangsúlyt kell fektetni a hagyományos és a kortárs művészeti ágakra, mint a bábjátszás, a szavalás és a mesemondás.

2. A Tagállamoknak elő kell mozdítani, hogy a kulturális előadásokra és szolgáltatásokra szolgáló helyek, színházak, múzeumok, mozik, könyvtárak hozzáférhetőek legyenek a fogyatékossággal élők számára és ezekben jusson nekik hely.

3. A Tagállamoknak kezdeményezni kell különleges technikai berendezések kifejlesztését és használatát, hogy az irodalom, a film, a színház hozzáférhető legyen a fogyatékos emberek számára.

11. Szabály: pihenés és sport

A tagállamok tegyenek lépéseket, hogy a fogyatékos embereknek egyenlő esélyük legyen a pihenésre és a sportolásra.