Gombos Gábor:

Az Egyesült Nemzetek Szervezete a fogyatékossággal élő személyek

jogainak és méltóságának védelmét és elősegítését célzó, átfogó és teljes

nemzetközi egyezményt előkészítő ad hoc bizottság üléséről

(ENSZ, New York, 7. ülésszak)

Első hét: 2006. január 16 – 20.

1. Háttér

A munka részletes dokumentációját ld.:

http://www.un.org/esa/socdev/enable/rights/ahc7.htm

A tavaly augusztusi ülésszakkal lezárult a fogyatékosjogi ENSZ egyezményt kidolgozó eseti bizottság munkájának az a szakasza, amikor egy 40 fős munkacsoport által kidolgozott tervezet alapján az államok a vágyaikról tárgyaltak, és különböző szövegszerű javaslatokkal álltak elő. (Az ENSZ fogyatékosjogi eseti bizottságának munkájáról bővebben, egyebek mellett, a www.pef.fw.hu és a http://text.disabilityknowledge.org/Gombos-Gabor.pps weblapokon lehet információt találni.)

Októberre Don MacKay, a bizottság elnöke az első hat ülésszak tárgyalási anyagát felhasználva összeállított egy „elnöki tervezetet”, azzal a céllal, hogy a mostani és a 2006. nyári ülésszakokon ezen szöveg alapján az egyezmény tényleges tárgyalása megtörténjen. Az 59 fogyatékos szervezetet (világ-, regionális és országos civil szervezetek) és szövetségeseiket tömörítő International Disability Caucus (IDC) email-es munkacsoportokban módosító javaslatokat dolgozott ki az „elnöki tervezethez”.

Az Európai Unió az „elnöki tervezet” néhány cikkéhez szintén kidolgozott módosító javaslatot. Az EU Brüsszelben tartott előkészítő értekezletén komolyan támaszkodott az Európai Fogyatékos Fórum (EDF) munkaanyagára, ami az akkor még nem véglegesített IDC javaslatokra támaszkodott. Ezen kívül csak nagyon kevés állam küldött a bizottsághoz előzetes javaslatokat.

Mindez, valamint a bizottság elnökének és az EU-nak a civil társadalom aktív részvételét támogató hozzáállása paradigmaváltást eredményezett a nemzetközi emberi jogi eszközök létrehozása területén.

A nők elleni diszkriminációt tiltó ENSZ egyezmény létrehozása volt az első alkalom, hogy civil szervezetek New Yorkban lobbizhattak az államok képviselőivel, de a tárgyalóteremben nem lehettek jelen, nem szólalhattak fel. A gyermek jogairól szóló ENSZ egyezmény megalkotása során történt meg először, hogy a civil társadalom képviselői informális csoportba tömörülve érdemi anyagot adott az államok képviselőinek. A fogyatékosjogi egyezmény létrehozása során a civilek, különösen a fogyatékosok szervezetei kezdettől lehetőséget kaptak felszólalásokra. A folyamat előrehaladtával ezek a felszólalások egyre erősebben hatottak a tárgyalásokra. A mostani ülésszakon, mivel sok esetben az „elnöki tervezet” egyetlen előre elkészített és publikált módosító javaslata a Caucus szöveg, az államok nem tudják megkerülni, hogy arra felszólalásaikban érdemben reflektáljanak.

Én a Központ a Mentális Sérültek Jogaiért Alapítvány akkreditációjával, a pszichoszociális fogyatékossággal élőket tömörítő világszervezettel (WNUSP) szorosan együttműködve veszek részt a munkában. A WNUSP az IDC tagja, a magyar Pszichiátriai Érdekvédelmi Fórum pedig a WNUSP tagja. Szállásom – a Külügyminisztérium engedélye alapján – a New Yorki Magyar Állandó ENSZ Misszió vendégszobája.

2. Hogyan dolgozik a bizottság a mostani ülésszakon?

A plenáris ülések 10 és 13, valamint 15 és 18 óra között zajlanak. Az elnök munkaterve napi három cikk megtárgyalását tűzte ki célul. Minden cikk tárgyalása elején kivetítik az „elnöki tervezet” szövegét, az elnök ismerteti, hogy előzetesen kik küldtek be módosító javaslatokat (sok cikk esetén ez csak az IDC-t jelenti), és felkéri az államok képviselőit, hogy fejtsék ki véleményüket a munkaanyagok tartalmát illetően. Az állami delegátusok intervenciói után az IDC felszólalásai következnek, ezek többnyire igen célirányosak, az elnöki tervezetre alapuló módosító javaslatok emberi jogi indoklására koncentrálnak. Több esetben az IDC két felszólalást tart, egy emberi jogi technikait, és egy – a megélt fogyatékosságon alapuló, élményszerű beszámolót. Az elnök több esetben tisztázó kérdéseket tesz fel az IDC felszólaló képviselőinek. A Caucust követik a civil társadalom egyéb szereplőinek felszólalásai, beleértve a nemzeti emberi jogi hivatalok képviselőit.

Mindezek után az elnök összefoglalja a tárgyalások eredményét. Abban az esetben, ha valamelyik módosító javaslat, vagy maga az elnöki tervezet egyértelmű támogatást kap az államok képviselőitől, a cikk – tartalmát tekintve – elfogadottnak tekintődik. Ha nem sikerül konszenzusra jutni valamely kérdésben, az elnök felkéri az érdeklődő képviselőket, hogy informálisan egyeztessenek, és később erről számoljanak be a plenáris ülésnek.

Az EU minden reggel egyeztető értekezletet tart a plenáris ülés előtt. Ugyanezt teszi az IDC is. Az EU soros elnöki tisztjét betöltő Ausztria delegátusával már a múlt augusztusi ülésszakon kapcsolatot építettünk ki. Én a cselekvőképességgel, a szabadsághoz való joggal és az embertelen, megalázó bánásmódot és kínzást tiltó cikkel kapcsolatban tavaly augusztus és a mostani ülésszak alatt többször email-ben véleményt cseréltem az osztrák delegációval.

A lobbizás folyamatosan zajlik. Fogyatékosjogi aktivisták, állami delegátusok a kávézóban, a folyosókon, de a tárgyalóteremben is érvelnek, vitáznak, próbálnak kompromisszumot kötni. Sok esetben az állami képviselők maguk kérik, hogy az IDC kompetens képviselői magyarázzák meg az álláspontjukat.

Az EU sokkal nyitottabb, az IDC véleményét referenciaként tekintő, a korábbinál sokkal rugalmasabb és „emberi arccal” bíró stílusban dolgozik. Magyarországot Könczei György és Csuday Balázs képviselik. Könczei Györgyöt az EU delegáció felkérte, hogy az elnöki tervezet szerinti 19. cikkel (a közösségben való élet) kapcsolatos EU álláspont kialakítását koordinálja. Ennek során az IDC-vel intenzív egyeztetés történt.

Minden este ülésezik az IDC irányító testülete, amelyik kiértékeli a nap történéseit, javaslatot tesz a következő napi IDC felszólalásokra, és egyéb aktuális kérdésekben döntést készít elő. Az irányító testület javaslatait a másnapi Caucus ülés megtárgyalja és konszenzusos döntéseket hoz. Ugyancsak véglegesítenek egy kétoldalas IDC összefoglalót arról, hogy az aznapi tárgyalásokról mi az IDC véleménye, továbbá összefoglalják a másnapra tervezett cikkekkel kapcsolatos IDC álláspont lényegét. Másnap reggel az aktivisták az állami képviselőknek személyesen adják oda az IDC „kétoldalast”. Jómagam Tina Minkowitz (Pszichiátria Használóinak és Túlélőinek Világhálózata, WNUSP) helyettese vagyok az irányító testületben.

Az ebédszünetekben konkrét témákkal kapcsolatos informális tanácskozások zajlanak. Ilyenek voltak pl. a cselekvőképességről, a fogyatékos gyermekekről, oktatáshoz való jogról szóló események. Én a cselekvőképességről szóló, a kanadai delegáció által szponzorált rendezvény szervezésében vettem részt.

3. Az első hét eredményei

Január 16.

A megnyitó és az azzal összefüggő formaságok után a bizottság elfogadta a munkatervet és a követendő munkamódszert. A bizottság aggályának adott hangot, hogy Luis Fernadot (Costa Rica), az IDC korábbi aktív munkatársát, kerekesszékes sorstársunkat az Egyesület Államok Bevándorlási Hivatala 18 órán keresztül fogvatarotta, majd indoklás nélkül megtagadta a belépését. A bizottság elnöke megígérte, hogy a szükséges és lehetséges diplomáciai lépéseket megteszik. Legfrissebb híreink szerint a második héttől Luis Fernando már részt vesz a bizottság munkájában.

Ezután a bizottság megtárgyalta az egyenlőségről és a diszkrimináció tilalmáról szóló cikket. Az elnöki tervezet szövege – néhány módosítással – széleskörű támogatást kapott. Az IDC álláspontja szerint egyértelművé kell tenni, hogy az ésszerű alkalmazkodás elmaradása diszkriminációnak minősül. Az elnök a tárgyalások alapján a hét folyamán módosított az eredeti szöveget, a második körben nagy esélye lesz a konszenzusnak.

A hétfői ülés a 8. cikkel (Tudatosság növelése) kapcsán a vita lényegi eleme az volt, hogy a fogyatékossággal kapcsolatos tudatosság, vagy a fogyatékos személyek jogairól való tudatosság növelését kell-e megcélozni. Több delegátus kifogásolta az elnöki szöveg patronizáló hangnemét. A cikk további tárgyalásokat és azt megelőző informális egyeztetést igényel.

Január 17.

A plenáris ülés a 9. cikk (Hozzáférhetőség), a 10. cikk (Élethez való jog), 11. cikk (Fokozott kockázati helyzetek) és a 12. cikk (A törvény előtti egyenlő személyként való elismerés joga) tárgyalását végezte. Mindegyik cikk esetében további egyeztetésekre van szükség.

Délelőtt csaknem két órás megbeszélést folytattam az osztrák delegációval. Különösen a 12. cikkel kapcsolatos IDC álláspontot ismertettem. Az IDC paradigmaváltást sürget: az önrendelkezéshez való jogot alapjaiban sértő helyettes döntéshozatal (hagyományos gondnoksági rendszerek) helyett a támogatott döntéshozatalt támogatja. Ez utóbbi a fogyatékos személyt helyezi a középpontba, és őt támogatja abban, hogy saját döntéseit meghozza. Ez a kérdéskör különösen a pszichoszociális fogyatékossággal élőket és az értelmi sérülteket érinti. Szó volt még a szabadsághoz való jogról, ahol az IDC a már meglévő ENSZ egyezményekben garantált, de különösen a pszichoszociális és értelmi fogyatékosok esetén szisztematikusan, és sok országban törvényekkel legalizáltan megsértett jogainkat akarja elérhetővé tenni. Ma több millió ember a fogyatékossága alapján meg van fosztva a szabadságától (pl. intézetben kénytelen élni). Az IDC azt követeli, hogy a fogyatékossága alapján senkit ne lehessen fogva tartani. Ha fogyatékos személy olyan cselekményt követ el, amiért a nem fogyatékos személyeket megfosztják szabadságuktól, a fogyatékos személy számára ugyanazokat a normákat kell alkalmazni, mint más személyek esetén. Természetesen a szabadságtól való megfosztás teljes folyamatában biztosítani kell az ésszerű alkalmazkodás és a hozzáférhetőség elvét.

A 12. cikkhez kapcsolódóan a déli ebédszünetben másfél órás, a támogatott döntéshozatalról szóló rendezvényt szervezett a kanadai kormánydelegáció, a WNUSP és az értelmi sérültek világszövetsége, az Inclusion International. A Központ a Mentális Sérültek Jogaiért Alapítvány munkatársa, Marit Rasmussen volt az egyik előadó ezen sokak által látogatott, informatív eseményen, melynek egyik szervezője voltam.

A délutáni ülésen a 12. cikk tárgyalása során sok állami delegátus elismerte a paradigmaváltás szükségességét, de aggályokat fejeztek ki a súlyosan sérült, kómában lévő, támogatási mechanizmusokkal sem döntésképes személyek jogainak védelmével kapcsolatban. Kanada vállalta, hogy további egyeztetéseket folytat egy elfogadható nyelvezet kidolgozására. Több állam és az EU kifejezte érdeklődését a munkában való részvételre, ami azóta az IDC bevonásával megindult. Az IDC nevében Prof. Amita Dhanda és Maths Jesperson szólaltak fel.

Január 18.

A plenáris ülés a 12. cikk tárgyalásával folytatódott, majd a 13. (Igazságszolgáltatáshoz való hozzáférés joga) és a 14. cikk (A személy szabadsága és biztonsága) vitája következett. Jelenleg az igazságszolgáltatásban a legtöbb fogyatékos személy nem tud egyenlően részt venni. Alapvető információk nem elérhetők vakok, siketek, kommunikációs fogyatékossággal élők számára. Pszichoszociális és értelmi sérültek tanúvallomásait nem kezelik egyenlő módon. Ezeket a problémákat hivatott a 13. cikk megoldani. Az izraeli delegáció az IDC módosító javaslatát támogatás, ez a vitában széleskörű megerősítésre talált. A cikk közel van a konszenzushoz.

A 14. cikkről szóló IDC álláspontot már ismertettem. Az államok egy része megfontolásra érdemesnek találta az IDC módosító javaslatait. Az EU egyetértését fejezte ki az IDC javaslat szellemét illetően, de aggályaik maradtak. További munkára van szükség. A nap az IDC felszólalással ért véget. Az IDC nevében Myra Kovary saját élményei alapján sürgette a bizottságot, hogy vessen véget a fogyatékosságon alapuló elzárásnak. Én, szintén az IDC nevében nemzetközi emberi jogi érvelést adtam az IDC álláspontot erősítendő.

Az EU kérte az elnököt, hogy másnap reggel lehetőséget kapjanak a cikkhez való hozzászólásra, mert az IDC állásponthoz közelebb álló nyelvezeten dolgoznak.

Január 19.

A nap az EU felszólalásával kezdődött. Ezt követően az elnök összegezte a 14. cikk vitáját. Kiemelte az IDC felszólalás legitim érvelését és az érdeklődő képviselőket bátorította, hogy informálisan egyeztessenek.

A rossz bánásmód és kínzás tilalmát kimondó 15. cikk kapcsán néhány állam rugalmasságot mutatott olyan nyelvezet kidolgozására, ami az IDC által képviselt állásponthoz közelít. Ez abban különbözik az elnöki szövegtől, hogy a tájékozott beleegyezés nélküli orvosi és más tudományos kísérletezés tilalmán túl a fogyatékosság korrekciójára irányuló, a személy által nem kívánt beavatkozások tilalmát is ebben a cikkben kívánja kezelni. Jelenleg ez utóbbi a 17. cikk (Integritáshoz való jog) alatt szerepel. Az IDC nevében Tina Minkowitz interveniált. Őt követően az MDRI munkatársa további nemzetközi emberi jogi érveket adott az IDC javaslat alátámasztására. Az Amerika-közi emberi jogi bíróság esetjoga az integritáshoz való jogot a rossz bánásmód és kínzás tilalmával összefüggésben kezeli.

A 16. cikk (A kizsákmányolástól, erőszaktól és visszaélésektől való szabadság joga) széleskörű lényegi támogatást kapott, de további egyeztetésekre van szükség.

A 17. cikk vitája igen magas szintű zavart mutatott a delegátusok körében. Az integritás fogalma messze nem olyan megalapozott, mint a rossz bánásmód és kínzás tilalma. Az IDC nevében felszólaló Tina Minkowitz kiemelte, hogy a vita során mutatott zavar is erősíti az IDC álláspontját arról, hogy a 17. cikket a 15. cikk keretében kellene kezelni.

Január 20.

Igen eredményes nap volt, a tervezettnél lényegesen többet végzett a bizottság. A 18. cikk (Mozgásszabadság), a 19. cikk (Az önálló életvitelhez való jog) és a személyes mozgásról szóló 20. cikk érdemi tárgyalása mellett a 21. cikk (A kifejezés és vélemény-nyilvánítás szabadsága) tárgyalása is lezajlott. További egyeztetés szükséges, de a konszenzus közelinek látszik.

A nap végén a bizottság vita nélkül, teljes konszenzussal elfogadta a 22. cikk (A magánélet tiszteletben tartása) elnöki szövegét.

Az első hét jó légkörben zárult.