FÜGGELÉK

 

 

 

A MÓDOSÍTOTT EURÓPAI SZOCIÁLIS KARTA szövegét ld. három hasábban – magyar, angol és francia nyelven – külön.

 

 

1. KÖZÖSSÉGI CHARTA A MUNKAVÁLLALÓK ALAPVETŐ SZOCIÁLIS JOGAIRÓL (a fogyatékossággal élő munkavállalókról a 26.cikkely szól)

2. AZ EURÓPAI SZOCIÁLIS KARTA

(a fogyatékossággal élő személyekről a 15. cikkely szól)

3. KIEGÉSZÍTŐ JEGYZŐKÖNYV AZ EURÓPAI SZOCIÁLIS KARTÁHOZ

4. MÓDOSÍTÓ JEGYZŐKÖNYV AZ EURÓPAI SZOCIÁLIS KARTÁHOZ

5. KIEGÉSZÍTŐ JEGYZŐKÖNYV AZ EURÓPAI SZOCIÁLIS KARTÁHOZ A KOLLEKTÍV PANASZOK RENDSZERÉRŐL

6. EURÓPAI EGYEZMÉNY ÉS JEGYZŐKÖNYV A SZOCIÁLIS ÉS ORVOSI ELLÁTÁSRÓL

 

 

 

1. KÖZÖSSÉGI CHARTA A MUNKAVÁLLALÓK ALAPVETŐ SZOCIÁLIS JOGAIRÓL[1]

 

Az Európai Közösség tizenegy tagállamának állam- és kormányfői az 1989. december 9-én tartott találkozójukon

 

Egyetértve abban, hogy az EGK Szerződés 117. cikkelye alapján, a harmonizáció érdekében szükséges a munkavállalók élet- és munkakörülményei javításának további támogatása;

 

Kinyilvánítván az Európai Tanács hannoveri, rodoszi és madridi találkozóinak megállapításai alapján, az egységes európai piac megalapításával összefüggésben, hogy ugyanolyan jelentőséget kell tulajdonítani annak szociális és gazdasági vonatkozásainak, a közöttük lévő megfelelő összhang fenntartásával;

 

Tekintetbe véve az Európai Parlament 1989. március 15-én, 1989. szeptember 14-én és 1989. november 22-én elfogadott határozatait, valamint a Gazdasági és Szociális Bizottság 1989. február 22-i véleményét;

 

Abban a meggyőződésben, hogy a belső piac kiteljesítése a Közösségen belüli munkahelyteremtés és jólét biztosításának leghatékonyabb eszköze; kinyilatkoztatván, hogy a foglalkoztatási helyzet javítását és a munkahelyteremtést a belső piac kiteljesítésénél elsődleges célnak kell tekinteni; kinyilvánítván, hogy a Közösség feladata választ adni a gazdaság versenyképességével kapcsolatos jövőbeli kihívásokra, különös tekintettel a regionális különbségekre;

 

Megerősítvén, hogy a szociális konszenzus hozzájárul a vállalkozások, az egész gazdaság versenyképességének növeléséhez, továbbá a munkahelyteremtéshez; ebben a vonatkozásban a szociális konszenzus a fenntartható gazdasági fejlődés biztosításának elengedhetetlen feltétele;

 

Kijelentvén, hogy a belső piac kiteljesítésénél az Európai Közösségen belül az élet- és munkakörülmények fejlődésének közelítését, valamint a gazdasági és szociális kohéziót kell elsődlegesnek tekinteni;

 

Kijelentvén, hogy a belső piac kiteljesítésének az Európai Közösség munkavállalói szociális helyzetének javulásához kell vezetnie, különösen a szabad mozgás, az élet- és munkakörülmények, a munkahelyi egészség és biztonság, a szociális védelem, az oktatás, valamint a képzés tekintetében;

 

Megerősítvén, hogy az egyenlő bánásmód biztosítása érdekében a diszkrimináció valamennyi formája ellen küzdeni kell, ideértve a nem, szín, faj, meggyőződés alapján történő hátrányos megkülönböztetést, valamint a szolidaritás szellemében fontos a szociális kirekesztés elleni küzdelem;

 

Kinyilvánítván, hogy a Tagállamok kötelesek a nem tagállamokból származó azon munkavállalókat és hozzátartozóikat, akik jogszerűen tartózkodnak az Európai Közösségben, az élet- és munkakörülmények tekintetében a Tagállamok állampolgáraihoz hasonló bánásmódban részesíteni;

 

Figyelembe véve a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet Egyezményeit és az Európa Tanács által elfogadott Európai Szociális Kartát;

 

Megállapítván, hogy az Egységes Európai Okmánnyal módosított Szerződés rendelkezései lefektetik a Közösség hatáskörét többek között a munkavállalók szabad mozgásával (7., 48–51. cikkelyek), a letelepedés jogával (52–58. cikkelyek), a 117–122. cikkelyekben lefektetett feltételek szerint a szociális területtel – különösen a munkahelyi egészséges és biztonságos környezettel (118a. cikkely), a vezetés és a munkavállalók közötti európai szintű párbeszéd fejlesztésével ( 118b. cikkely) – egy közös szakképzési politika általános elveinek végrehajtásával (128. cikkely), a gazdasági és szociális kohézióval (130a. és 130c. cikkelyek, és nagyobb általánosságban a jogalkotás közelítésével(100., 100a. és 235. cikkelyek) összefüggésben; a Charta végrehajtása nem vonja maga után a Közösség Szerződésekben megállapított hatáskörének kiterjesztését;

 

Kinyilvánítván, hogy a Charta egyfelől konszolidálni hivatott a szociális téren elért fejlődést, a Tagállamok, a foglalkoztatás két oldala, valamint a Közösség tevékenységén keresztül;

 

Kinyilvánítván, hogy másfelől annak az ünnepélyes deklarálása a cél, miszerint az Egységes Európai Okmány végrehajtásánál különös figyelemmel kell lenni a Közösség szociális dimenziójára, és ebben az összefüggésben szükséges az Európai Közösség munkavállalói, különösen az alkalmazottak és az önálló munkavállalók szociális jogainak javítását megfelelő szinten biztosítani;

 

Hangsúlyozva, hogy az Európai Tanács madridi találkozójának megállapításaival összhangban pontosan meg kell állapítani a közösségi szabályok, a nemzeti jogalkotás és a kollektív szerződések idevonatkozó szerepét;

 

Megerősítve, hogy a szubszidiaritás elve alapján ezeknek a szociális jogoknak a végrehajtásával kapcsolatos kezdeményezés a Tagállamok és alkotórészeik, valamint hatáskörének korlátain belül az Európai Közösség felelőssége; a végrehajtás történhet törvény, kollektív szerződések vagy a különböző szinteken már meglévő gyakorlat útján, és sok területen igényli a foglalkoztatás két oldalának aktív részvételét;

 

 Megállapítván, hogy az alapvető szociális jogok ünnepélyes nyilatkozatának az Európai Közösség szintjén történő végrehajtása nem adhat lehetőséget visszalépésre a jelenlegi helyzethez képest a Tagállamokban;

 

A „KÖZÖSSÉGI CHARTA A MUNKAVÁLLALÓK ALAPVETŐ SZOCIÁLIS JOGAIRÓL” SZÓLÓ ALÁBBI NYILATKOZATOT FOGADTÁK EL:

 

 

Első cím

A munkavállalók alapvető szociális jogai

 

Szabad mozgás

 

1. Az Európai Közösség minden munkavállalójának joga van a szabad mozgásra a Közösségen belül, amely jogot a közrend, a közbiztonság és a közegészségügy által igazolt korlátozások fenntartásával gyakorolhat.

 

2. A szabad mozgás magában foglalja azt a jogot, hogy a munkavállaló bármely szakmát vagy hivatást gyakoroljon a Közösségen belül, és az egyenlő bánásmód elve érvényesüljön a munkához jutás, a munkafeltételek és a szociális védelem tekintetében a befogadó országban.

 

3. A szabad mozgás joga magában foglalja:

-     a tagállamokban való tartózkodás feltételeinek harmonizálását, különös tekintettel a családegyesítésre;

-     a diplomák vagy az egyenértékű szakmai képesítések el nem ismeréséből eredő akadályok megszüntetését,

-     a vándorló munkaerő élet- és munkafeltételeinek javítását.

Foglalkoztatás és bérezés

 

4. Mindenki szabadon választhat és vállalhat munkát az egyes foglalkozásokra irányadó szabályok szerint.

 

5. Minden munkavállaló jogosult a tisztességes bérezésre. Ezért a vonatkozó szerződésekkel összhangban minden országban:

-     méltányos bért kell biztosítani a munkavállalóknak, amely biztosítja a megfelelő életkörülményeket;

-     azok a munkavállalók, akik nem határozatlan időre szóló szerződéssel, teljes munkaidőben foglalkoztatottak, méltányosan megállapított arányos bérre jogosultak;

-     a munkabérek visszatartása, levonása vagy átutalása csak a nemzeti jog rendelkezéseivel összhangban történhet meg; és ezek a rendelkezések kötelesek biztosítani a munkavállalónak és családjának a létfenntartáshoz szükséges javak folyamatos élvezetét.

 

6. A közérdekű állásközvetítés mindenki számára ingyenes.

 

Az élet- és munkakörülmények javítása

 

7. A Európai Közösség belső piacának kiépítése az a munkavállalók élet- és munkakörülményeinek javulásához kell hogy vezessen. Ezt a fejlődést a feltételek közelítésével kell elérni, különösen a munkaidő tartama és felosztása terén, valamint a foglalkoztatás formájával kapcsolatosan a határozatlan időre szóló szerződésektől eltekintve, a határozott idejű szerződések, a részmunkaidős foglalkoztatás, az idénymunka és az alkalmi munka vonatkozásában.

 

A feltételek javítása indokolt esetben ki kell terjedjen a foglalkoztatási szabályok egyes területeinek továbbfejlesztésére, mint például a tömeges elbocsátásokra és a csődeljárásokra vonatkozó eljárásokra.

 

8. Az Európai Közösség minden munkavállalójának joga van a heti pihenőidőhöz és az éves fizetett szabadsághoz, amelynek időtartamát fokozatosan harmonizálni kell a nemzeti gyakorlatok figyelembevételével.

 

9. Az Európai Közösségben minden munkavállaló foglalkoztatásának feltételeit törvényben, kollektív szerződésben vagy munkaszerződésben kell meghatározni, az adott ország szabályozásának megfelelően.

 

Szociális védelem

 

Az egyes tagállamokban érvényes szabályok alapján:

 

10. Az Európai Közösségben minden munkavállalónak joga van a megfelelő szociális védelemhez, valamint – társadalmi helyzetétől és az őt foglalkoztató vállalkozás méretétől függetlenül – a kielégítő szintű társadalombiztosítási ellátáshoz.

 

Azoknak a személyeknek, akik nem képesek elhelyezkedni vagy újra elhelyezkedni a munkaerőpiacon, és létfenntartásuk nem biztosított, megfelelő forrásokat és szociális támogatást kell biztosítani figyelembe véve sajátos helyzetüket.

 

A társulás és a kollektív szerződés szabadsága

 

11. Az Európai Közösség munkaadóinak és munkavállalóinak joga van a társuláshoz, annak érdekében, hogy szabad akaratuk szerint szakmai szervezeteket, illetve szakszervezeteket alapítsanak gazdasági és szociális érdekeik védelmére.

 

Minden munkáltató és munkavállaló joga az ilyen szervezetekbe szabadon belépni, vagy az ahhoz való csatlakozást megtagadni anélkül, hogy ezért személyes jellegű vagy munkahelyi hátrány érné.

 

12. Egyfelől a munkaadók vagy a munkaadók szervezetei, másfelől a munkavállalók szervezetei jogosultak tárgyalásokat folytatni és kollektív szerződést kötni egymással a nemzeti jogalkotás és jogalkalmazás által meghatározott feltételek szerint.

 

A két oldal között kialakítandó európai szintű párbeszéd – ha a felek kívánatosnak tartják – szerződéses kapcsolatokat eredményezhet, különösen a szakmák között és ágazati szinten.

 

13. Érdekellentét esetén a kollektív fellépés magában foglalja a sztrájkhoz való jogot, a nemzeti jogban és a kollektív szerződésekben foglalt kötelezettségek tiszteletben tartásával.

 

A munkahelyi viták rendezésének elősegítése érdekében a nemzeti gyakorlattal összhangban támogatni kell a békéltető, közvetítő és választott bírósági eljárások kialakítását és igénybevételét.

 

14. Az Európai Közösség belső jogrendszere határozza meg, hogy a 11–13. cikkelyekben foglalt jogok mely feltételek esetén és milyen mértékben alkalmazandók a fegyveres erőkre, a rendőrségre és a közszolgálatban.

 

Szakképzés

 

15. Az Európai Közösség minden munkavállalójának joga van a megfelelő szakképzéshez, valamint ahhoz, hogy az így szerzett tudásból anyagi előnyre tegyen szert munkája során. A szakképzésben való részvétel feltételeit illetően tilos a nemzetiség alapján tett megkülönböztetés.

 

Az illetékes hatóságok, a vállalkozások vagy az érdekegyeztetés két oldala saját hatáskörében állandó és folyamatos képzési rendszereket hoz létre, amelyek mindenki számára lehetővé teszik a továbbképzést, különösen a tanulmányi szabadság segítségével, a szakismeretek bővítését, vagy új szakismeret megszerzését, különös tekintettel a technikai fejlődésre.

 

Férfiak és nők közötti egyenlő bánásmód

 

16. Biztosítani kell a férfiak és a nők között az egyenlő bánásmód elvét. Ki kell terjeszteni a férfiak és a nők esélyegyenlőségét.

 

Ennek elérése érdekében fokozott intézkedéseket kell tenni a férfiak és a nők közötti egyenjogúság alapelvének érvényesítése érdekében, különösen a munkához jutás, a bérezés, a munkafeltételek, a szociális védelem, az oktatásügy, a szakképzés és a szakmai előrejutás tekintetében.

 

Intézkedéseket kell tenni annak érdekében, hogy a férfiak és nők össze tudják egyeztetni munkahelyi, illetve családi kötelezettségeiket.

 

A munkavállalók joga a tájékoztatásra, a konzultációra és a részvételre

 

17. A munkavállalók tájékozódási, konzultációs és részvételi jogosítványait a kívánt irányba kell bővíteni a tagállamok különböző gyakorlatainak figyelembevételével.

 

Ez különösen vonatkozik azokra a társaságokra és társaságok csoportjaira, amelyek az Európai Közösség két vagy több tagállamában működnek, illetve van vállalkozásuk.

 

18. A tájékozódási, konzultációs és részvételi jogokból eredő kötelezettségeknek megfelelő időben kell eleget tenni, különösen akkor:

a)  ha olyan technológiai váltás történik a vállalkozásban, amely a munkakörülmények és a munkaszervezet szempontjából jelentős következményekkel jár a munkavállalókra nézve;

b)  ha a vállalkozás olyan átszervezésére vagy egyesülésre kerül sor, amely hatással van a munkavállalók foglalkoztatására;

c)   ha tömeges elbocsátásokra kerül sor;

d)  ha kifejezetten a vándorló munkaerő érdekeit sérti az őket alkalmazó munkaadó foglalkoztatással kapcsolatos intézkedése.

 

Munkahelyi egészség- és biztonságvédelem

 

19. Minden munkavállalónak joga van a megfelelő mértékben egészséges és biztonságos munkahelyi környezethez. Megfelelő intézkedéseket kell tenni ezen a területen a már elért eredmények fenntartása mellett a feltételek további harmonizációja érdekében.

Ezeknek az intézkedéseknek a meghozatalánál különös tekintettel kell lenni a munkavállalók képzésre, tájékozódásra, konzultációra és kiegyensúlyozott részvételre irányuló igényeire, ami a veszélyforrásokat és az azok megszüntetésére, illetve csökkentésére irányuló lépéseket illeti.

 

A belső piac megvalósítására irányuló rendelkezéseknek ezt a védelmet kell erősíteniük.

 

A gyermekek és fiatalkorúak védelme

 

20. A munkavállalók alsó korhatára, a fiatalok számára kedvező olyan kivételektől eltekintve, mint a szakképzés keretében végzett gyakorlat, illetve kivételesen néhány könnyű fizikai munkakör, nem lehet alacsonyabb az iskolaköteles kor felső határánál, de legalább 15 évnél.

 

21. A fiatalkorú munkavállalók a nemzeti gyakorlattal összhangban álló méltányos bérezésben kell hogy részesüljenek.

 

22. Megfelelő intézkedéseket kell tenni a fiatalkorú munkavállalókra vonatkozó munkaügyi szabályok módosítására annak érdekében, hogy azok kellő mértékben figyelembe vegyék a fiatalok különleges előmeneteli, szakképzési és munkához jutási szükségleteit.

A munkaidőt úgy kell korlátozni, hogy ezt a korlátozást ne lehessen megkerülni a túlórára vonatkozó szabályok segítségével, valamint meg kell tiltani a 18 év alatti munkavállalók éjszakai munkavégzését, kivéve a nemzeti törvényekben és rendeletekben foglalt bizonyos foglalkozásokat.

 

23. Az iskolalátogatási kötelezettség lejárta után a fiatalkorúaknak biztosítani kell azt a jogot, hogy olyan megfelelő időtartamú szakképzésben részesüljenek, amely felkészíti őket a jövőbeni munkavállalói feladatok ellátására; a fiatal munkavállalók ilyen képzését a munkaidő alatt kell biztosítani.

 

 

Az időskorúak

 

Az egyes tagállamokban érvényes szabályok alapján:

 

24. Az Európai Közösség minden munkavállalója a nyugdíjkorhatár elérése esetén jogosult a megélhetéshez elegendő mértékű nyugellátásra.

 

25. Minden olyan személy, aki elérte a nyugdíjkorhatárt, de nem szerzett jogot öregségi nyugdíjra, vagy más, a megélhetését biztosító ellátásra, szükségleteihez mérten megfelelő támogatásra, orvosi és társadalombiztosítási ellátásra jogosult.

 

Fogyatékossággal élő személyek

 

26. Minden fogyatékos embernek, fogyatékossága okától és jellegétől függetlenül, társadalmi és szakmai beilleszkedésének elősegítése érdekében tényleges kiegészítő támogatást kell biztosítani.

 

Ezeknek az intézkedéseknek, a támogatottak adottságaival összhangban, különösen a szakképzésre, munkaegészségügyre, a mobilitásra, a közlekedési lehetőségekre és a lakáspolitikára kell vonatkozniuk.

 

 

Második cím

A Charta végrehajtása

 

27. A tagállamok fokozott felelőssége, hogy nemzeti gyakorlatukkal összhangban, különösen a jogalkotás és a kollektív szerződések segítségével biztosítsák a Chartában foglalt alapvető szociális jogokat, valamint végrehajtsák a belső piac zavartalan működéséhez elengedhetetlen szociális intézkedéseket, amelyek a gazdasági és szociális kohéziós stratégia részét képezik.

 

28. Az Európai Tanács felhívja a Bizottságot, hogy a lehető legrövidebb időn belül a Szerződésben foglalt hatásköre alapján tegye meg javaslatait azon jogok hatékony végrehajtását elősegítő jogi eszközökre, amelyek a belső piac kiépülésével a Közösség hatáskörébe tartoznak.

 

29. A Bizottság minden év utolsó három hónapjában jelentést készít a Charta alkalmazásáról a tagállamokban és az Európai Közösségben.

 

30. A Bizottság éves jelentését megküldi az Európai Tanácsnak, az Európai Parlamentnek, valamint a Gazdasági és Szociális Bizottságnak.

 

 

2. EURÓPAI SZOCIÁLIS KARTA

 

Torino, 1961. október 18.

 

 

Preambulum

 

Az aláíró kormányok, az Európa Tanács tagjai,

 

figyelembe véve, hogy az Európa Tanács célja, hogy szorosabb egységet teremtsen tagjai között, hogy ezzel biztosítsa és előmozdítsa a közös öröksé­güket alkotó eszményeket és elveket, és könnyítse gazdasági és szociális haladásukat, különösen az emberi jogok és az alapvető szabadságjogok fenn­tartása és fejlesztése útján;

 

figyelembe véve, hogy az Emberi Jogok és Alap­vető Szabadságok Védelméről szóló, 1950. november 4-én Rómában Európai Egyezményben és az Egyez­mény 1952. március 20-án Párizsban aláírt Kiegé­szítő Jegyzőkönyvében az Európa Tanács tagorszá­gai megállapodtak abban, hogy lakosságuk számára biztosítják az azokban részletezett polgári és politi­kai jogokat és szabadságjogokat;

 

figyelembe véve, hogy a szociális jogokban való részesülést bőrszínre, nemre, vallásra, politikai nézetre, nemzetiségre vagy társadalmi származásra való tekintet nélkül biztosítani kell;

 

elszánva arra, hogy a megfelelő intézmények és intézkedések révén közösen minden erőfeszítést megtesznek mind a városi, mind a vidéki lakosság életszínvonalának javítására és szociális jólétének előmozdítására,

 

az alábbiakban állapodtak meg:

 

 

I. rész

 

A Szerződő Felek politikájuk céljaként fogadják el, hogy minden lehetséges, akár nemzeti, akár nem­zetközi jellegű eszközzel arra törekszenek, hogy olyan feltételek jöjjenek létre, amelyek révén az alábbi jogok és alapelvek ténylegesen megvalósul­hatnak:

 

1. Mindenkinek legyen meg a lehetősége megélhe­tését szabadon választott foglalkozás révén biztosí­tani.

2. Minden dolgozónak joga van az igazságos munkafeltételekhez.

3. Minden dolgozónak joga van a biztonságos és egészséges munkafeltételekhez.

4. Minden dolgozónak joga van a maga és családja számára tisztes életszínvonalat biztosító méltányos díjazásra.

5. Minden dolgozónak és munkaadónak joga van gazdasági és szociális érdekei védelmében az egyesülés szabadságára nemzeti vagy nemzetközi szervezetekben.

6. Minden dolgozónak és munkaadónak joga van a kollektív megállapodásra irányuló tárgyalás folytatására.

7. A gyermekeknek és a fiataloknak különleges védelemre van joguk, azokkal a fizikai és morális veszélyekkel szemben, melyeknek ki vannak téve.

8. A dolgozó nőknek – anyaság esetén – és a többi dolgozó nőnek – a megfelelő esetben – munkájuk során joguk van különleges védelemre.

9. Mindenkinek joga van a pályaválasztáshoz szükséges tájékozódás megfelelő lehetőségeire, arra való tekintettel, hogy az elősegítse személyes adottságainak és érdeklődésének megfelelő szakma kiválasztását.

10. Mindenkinek joga van a megfelelő szakmai képzésre.

11. Mindenkinek joga van a lehető legmagasabb egészségügyi színvonal elérését lehetővé tevő minden intézkedésben részesülni.

12. Minden dolgozónak és családtagjának joga van a társadalombiztosításhoz.

13. Mindenkinek, aki nem rendelkezik megfelelő erőforrásokkal, joga van a szociális és egészségügyi segítségre.

14. Mindenkinek joga van a szociális jóléti szolgál­tatásokból részesülni.

15. A fogyatékossággal élő személyeknek a fogyatékosság erede­tére és természetére való tekintet nélkül joguk van a szakmai képzésre, rehabilitációra és a vissza­illeszkedésre.

16. A családnak – mint a társadalom alapvető egységének – joga van a megfelelő szociális, jogi és gazdasági védelemre teljes körű fejlődésének biztosításához.

17. Az anyáknak és gyerekeknek – tekintet nélkül a családjogi helyzetre és családi kapcsolatokra – joguk van a megfelelő szociális és gazdasági véde­lemre.

18. Bármelyik Szerződő Fél állampolgárainak joguk van bármelyik másik Fél területén, annak állampolgáraival egyenlő feltételek alapján vállalko­zásba fogni. E jogot csak nyomós gazdasági és szociális okokon alapuló korlátozásoknak lehet alávetni.

19. A bevándorló munkásoknak, akik az egyik Szerződő Fél állampolgárai, valamint családjuknak joguk van bármely más Szerződő Fél területén a védelemre és segítségre.

 

 

II. rész

 

A Szerződő Felek a III. rész rendelkezéseinek megfelelően vállalják, hogy magukra nézve kötele­zőnek tekintik a következő cikkekben és bekezdé­sekben meghatározottakat:

 

1. cikk – A munkához való jog

 

A munkához való jog tényleges gyakorlásának biztosítására a Szerződő Felek vállalják, hogy

 

1. a teljes foglalkoztatás elérése céljából elsődleges céljaik és felelősségeik egyikeként fogadják el a foglalkoztatás lehető legmagasabb és legszilárdabb szintjének elérését és fenntartását;

2. hatékonyan védik a dolgozó azon jogát, hogy szabadon választott foglalkozás alapján biztosíthassa megélhetését;

3. minden dolgozó számára ingyenesen igénybe ve­hető foglalkoztatási szolgáltatásokat hoznak létre és tartanak fenn;

4. megfelelő szakmai pályaválasztást, képzést és rehabilitációt biztosítanak és támogatnak.

 

2. cikk – Az igazságos munkafeltételekhez való jog

 

Az igazságos munkafeltételekhez való jog tényleges gyakorlásának biztosítására a Szerződő Felek vállalják, hogy

 

1. ésszerű napi és heti munkaórát határoznak meg, folyamatosan abban a mértékben csökkentve a munkahetet, ahogyan azt a termelékenység növeke­dése és az egyéb kapcsolódó tényezők lehetővé teszik;

2. biztosítják a törvényes ünnepnapokra járó díjazást;

3. legalább évi kéthetes fizetett szabadságot biztosí­tanak;

4. további fizetett szabadságot vagy csökkentett munkaidőt biztosítanak meghatározott veszélyes vagy egészségtelen munkát végzők számára;

5. heti pihenőidőt biztosítanak, amely – amennyire csak lehetséges –, egybeesik az adott országban vagy régióban hagyományosan vagy a szokások alapján pihenőnapként elismert napokkal.

 

3. cikk – A biztonságos és egészséges munkafel­tételekhez való jog

 

 A biztonságos és egészséges munkafeltételekhez való jog tényleges gyakorlásának biztosítására a Szerződő Felek vállalják, hogy

 

1. munkabiztonsági és munka-egészségügyi szabályzatokat adnak ki;

2. biztosítják e szabályzatok ellenőrző intézkedé­sekkel történő végrehajtását;

3. az ipari biztonság és egészségügy fejlesztését szolgáló intézkedésekről megfelelő módon konzultá­ciót folytatnak a munkaadói és a dolgozói szerveze­tekkel.

 

4. cikk – A tisztességes díjazáshoz való jog

 

A tisztességes díjazáshoz való jog tényleges gya­korlásának biztosítására a Szerződő Felek vállalják, hogy

 

1. elismerik a dolgozók azon jogát, hogy olyan díjazásban részesüljenek, amely mind a dolgozók­nak, mind pedig családjuknak tisztes életszínvonalat biztosít;

2. elismerik a dolgozók jogát arra, hogy a túlmun­káért – egyes sajátos esetek kivételével –, felemelt mértékű díjazásban részesüljenek;

3. elismerik a férfi és női dolgozók egyenlő értékű munkáért egyenlő díjazásra való jogát;

4. elismerik minden dolgozó jogát az ésszerű előzetes értesítési határidőre munkaviszony megszüntetésekor;

5. a munkabérből csak olyan levonásokat eszközöl­nek, amelyek megfelelnek az ország jogszabályai­nak vagy előírásainak, illetve a kollektív szerződé­sek vagy döntőbírói ítéletek által előírt feltételeknek és mértékeknek.

 

Ezeket a jogokat a szabadon létrehozott kollektív szerződések, a törvényes bérrögzítő mechanizmusok vagy a nemzeti feltételeknek megfelelő egyéb eszközök révén kell gyakorolni.

 

5. cikk – Szervezetalakítási jog

 

A dolgozók és a munkaadók azon szabadságának biztosítására és támogatására, hogy gazdasági és szociális érdekeik védelmében helyi, országos vagy nemzetközi szervezeteket hozhatnak létre, és csatla­kozhatnak ezen szervezetekhez, a Szerződő Felek vállalják, hogy a nemzeti törvények sem önmaguk­ban, sem alkalmazásuk révén nem csorbítják ezt a szabadságot. Az ezen cikkben biztosított garanciák rendőrségre alkalmazásának mértékét a nemzeti törvények vagy rendelkezések határozzák majd meg. E garanciák fegyveres erőknél szolgálatot teljesítőkre történő alkalmazásának alapelveit és azt a mértéket, ameddig az e kategóriához tartozó személyeknél e garanciákat biztosítják, ugyancsak nemzeti törvények vagy rendelkezések határozzák meg.

 

6. cikk – A kollektív alkuhoz való jog

 

A kollektív megállapodásra irányuló tárgyalások folytatására való jog tényleges gyakorlásának biztosítására a Szerződő Felek vállalják, hogy

 

1. támogatják a dolgozók és a munkaadók közötti konzultációt;

2. ahol szükséges és helyénvaló, ott támogatják a munkaadók vagy munkaadói szervezetek és a dolgozói szervezetek közötti önkéntes tárgyalási mechanizmusokat a munkafeltételek és körülmények kollektív szerződések általi szabályozása céljából;

3. támogatják a munkaügyi viták rendezését szol­gáló megfelelő érdekegyeztetési és önkéntes döntési mechanizmusok létrehozását és felhasználását;

 

és elismerik:

 

4. a dolgozók és a munkaadók jogát az érdekkonf­liktusok esetén történő kollektív cselekvésre, bele­értve a sztrájkhoz való jogot is, azon kötelezettsé­gek függvényében, amelyek a korábban életbe lépett kollektív szerződésekből eredhetnek.

 

7. cikk – A gyermekek és fiatalok védelemhez való joga

 

A gyermekek és fiatalok védelemhez való joga tényleges gyakorlásának biztosítására a Szerződő Felek vállalják, hogy

 

1. a munkára történő alkalmazáshoz szükséges minimális életkort a 15. életévben határozzák meg, olyan kivételekkel, amikor a gyermek alkalmazása egészségére, erkölcsére vagy oktatására veszélyte­len könnyű munkára történik;

2. biztosítják, hogy a veszélyesnek vagy egészség­telennek tekintett meghatározott foglalkozás esetén a munkára történő alkalmazás magasabb minimális életkora kerüljön megállapításra;

3. biztosítják, hogy a még kötelező oktatásban részesülő gyermekek nem kerülnek alkalmazásra olyan munkában, amely megfosztaná őket oktatásuk teljes körű előnyétől;

4. biztosítják, hogy a 16 évnél fiatalabb személyek munkaidejét fejlődésük szükségleteinek megfelelően korlátozzák, különös tekintettel szakmai képzésük szükségességére;

5. elismerik a fiatal dolgozók és ipari tanulók jogát a tisztességes bérre vagy egyéb megfelelő juttatásra;

6. biztosítják, hogy a fiatal személyeknek a rendes munkaidő alatt a munkaadó egyetértésével szakmai képzésben eltöltött idejét a munkanap részeként tekintik;

7. biztosítják, hogy a 18 éven aluli dolgozók legalább évi 3 hét fizetett szabadságra legyenek jogosultak;

8. biztosítják, hogy a 18 éven aluli személyeket ne alkalmazzák éjszakai munkára, kivéve a nemzeti törvények vagy rendelkezések által meghatározott egyes foglalkozásokat;

9. biztosítják, hogy a nemzeti törvények és rendel­kezések által meghatározott munkakörökben foglal­koztatott 18 évnél fiatalabb személyek rendszeres orvosi felülvizsgálaton vegyenek részt;

10. speciális védelmet biztosítanak azon fizikai és morális veszélyekkel szemben, amelyeknek a gyerekek és a fiatalok ki vannak téve, különösen amelyek közvetlenül vagy közvetve a munkájukból erednek.

 

8. cikk – A dolgozó nők védelemhez való joga

 

A dolgozó nők védelemhez való jogának tényleges biztosítására a Szerződő Felek vállalják, hogy

 

1. fizetett távollét, megfelelő társadalombiztosítási ellátás vagy közalapokból származó ellátás révén biztosítják, hogy a nők a gyermek születése előtt és után legalább összesen 12 hét szabadságot kapjanak;

2. jogtalannak tekintik, ha a munkaadó az anyaság miatti távollét idején vagy olyan időpontra mond fel, amikor e felmondás az ilyen jellegű távollét alatt lépne érvénybe;

3. biztosítják, hogy a gyermeküket szoptató anyák e célra kellő időkedvezményt kapjanak;

4.         a. az ipari tevékenység esetében szabályozzák a dolgozó nők foglalkoztatását az éjszakai műszakban,

            b. megtiltják női dolgozó foglalkoztatását a föld alatti bányászatban és szükség szerint minden más olyan munkánál, ahol ilyen tilalom veszélyességi, egészségi okokból vagy a munka nehézsége miatt indokolt.

 

9. cikk – A pályaválasztáshoz szükséges tájéko­zódáshoz való jog

 

A pályaválasztáshoz szükséges tájékozódáshoz való jog tényleges gyakorlásának biztosítására a Szerződő Felek kötelezettséget vállalnak arra, hogy szükség szerint olyan szolgáltatást hoznak létre vagy mozdítanak elő, amely mindenkinek, a hátrányos helyzetűeknek is segítséget nyújt a pálya megválasz­tásával és a szakmai fejlődéssel összefüggő gondjaik megoldásá­hoz, figyelembe véve az egyéni tulajdon­ságokat és azok viszonyát a foglalkoztatási lehetősé­gekhez. E segítséget fiataloknak – ideértve az iskolás gyerme­keket is – és felnőtteknek egyaránt ingyenesen kell megadni.

 

10. cikk – A szakmai képzéshez való jog

 

A szakmai képzéshez való jog tényleges gyakorlá­sának biztosítására a Szerződő Felek vállalják, hogy

 

1. kizárólag az egyén adottságaira építve, a munka­adói és munkavállalói szervezetekkel konzultálva, szükség szerint biztosítják vagy előmozdítják minden személy műszaki és szakmai képzését, beleértve a hátrányos helyzetűeket is, és biztosítják a magasabb műszaki vagy egyetemi képzéshez való hozzájárulás lehetőségét;

2. biztosítják vagy támogatják az ipari tanulói rendszert és az egyéb olyan szervezett intézkedése­ket, amelyek a fiatal fiúk és lányok képzését szol­gálják a különböző foglalkozások esetében;

3. szükség szerint biztosítják vagy előmozdítják:

            a. a felnőtt dolgozók részére a megfelelő és könnyen elérhető képzési lehetőségeket;

            b. a műszaki fejlődés vagy az új foglalkoztatási irányok által szükségessé vált, a felnőtt dolgozók átképzését szolgáló speciális lehetőségeket;

4. olyan megfelelő intézkedésekkel bátorítják a biztosított lehetőségek teljes körű hasznosítását, mint például:

            a. részvételi díj csökkentése vagy elengedése;

            b. a megfelelő esetekben pénzügyi segítség nyúj­tása;

            c. a foglalkoztatás során a dolgozónak a munkaadó kívánságára történő kiegészítő képzésben való részvételi idejének a rendes munkaidőben történő beszámítása;

            d. megfelelő ellenőrzés révén, a munkaadói és a dolgozói szervezetekkel konzultálva, a fiatal dolgo­zóknak nyújtott ipari tanulói és egyéb képzési lehetőségek hatékonyságának és általában a fiatal dolgozók megfelelő védelmének biztosítása.

 

11. cikk – Az egészség védelméhez való jog

 

Az egészség védelméhez való jog tényleges gya­korlásának biztosítására a Szerződő Felek vállalják, hogy akár közvetlenül, akár a köz- vagy magánszer­vezetekkel együttműködve megfelelő intézkedéseket tesznek, hogy – többek között –

 

1. amennyire csak lehetséges, felszámolják a nem megfelelő egészségi állapot okait;

2. tanácsadói és oktatási lehetőségeket biztosítsanak az egészségvédelemre és az egészségügyi kérdések­ben történő egyéni felelősség növelésére;

3. amilyen mértékben csak lehetséges, megelőzzék a járványos, fertőző és egyéb betegségeket.

 

12. cikk – A társadalombiztosításhoz való jog

 

A társadalombiztosításhoz való jog tényleges gyakorlásának biztosítására a Szerződő Felek vállalják, hogy

 

1. létrehozzák vagy fenntartják a társadalombizto­sítás rendszerét;

2. kielégítő szinten tartják fenn a társadalombizto­sítás rendszerét, legalább annak a mértéknek meg­felelően, mint amilyet a Társadalombiztosítás Minimális Szabványaira vonatkozó Nemzetközi Munkaügyi Egyezmény (a 102-es számú) ratifikációjához megkövetelnek;

3. törekszenek a társadalombiztosítási rendszer szintjének folyamatos emelésére;

4. a megfelelő két- és többoldalú megállapodások megkötésével vagy egyéb eszközök révén, és az ezen megállapodásokban lefektetett feltételek alap­ján lépéseket tesznek annak biztosítására, hogy

            a. a társadalombiztosítást érintő jogok vonatkozásá­ban a saját állampolgáraikkal egyenlő bánásmódot biztosítsanak a többi Szerződő Fél állampolgárai­nak, beleértve a társadalombiztosítási jogszabályok­ból eredő előnyök megtartását, bármilyen helyvál­toztatást végezzen is a biztosított személy a Szerző­dő Felek területei között;

            b. megadják, fenntartják és folytatják a társadalom­biztosításra vonatkozó jogokat olyan módon is, hogy összeszámítják minden egyes Szerződő Fél jogszabályainak megfelelően eltelt biztosítási idősza­kot vagy letöltött munkaviszonyt.

 

13. cikk – A szociális és egészségügyi segítségre való jog

 

A szociális és egészségügyi segítségre való jog tényleges gyakorlásának biztosítására a Szerződő Felek vállalják, hogy

 

1. biztosítják, hogy mindenki, aki nem rendelkezik megfelelő erőforrásokkal, és aki nem képes ezeket az erőforrásokat megteremteni sem saját erőfeszíté­sei révén, sem egyébként, így a társadalombiztosí­tási rendszer segítségével sem, megfelelő segítség­nyújtásban részesüljön, és betegsége esetén az e helyzetnek megfelelő ellátást kapjon;

2. biztosítják, hogy azok a személyek, akik ilyen segítségnyújtásban részesülnek, ezen okból kifolyó­lag ne veszíthessenek politikai vagy szociális jogaik­ból;

3. biztosítják, hogy a megfelelő köz- vagy magán­szolgáltatások révén mindenki olyan tanácsot és személyes segítséget kapjon, amelyre a saját vagy családja nélkülözésének megelőzéséhez, megszünte­téséhez vagy enyhítéséhez szüksége van;

4. az ezen cikk 1., 2. és 3. bekezdésében szereplő rendelkezéseket egyenlően alkalmazzák a saját és a többi Szerződő Félnek törvényesen az ő területükön tartózkodó állampolgárai esetében, az 1953. decem­ber 11-én Párizsban aláírt, a Szociális és Egészség­ügyi Segítségről szóló európai egyezményből eredő kötelezettségeiknek megfelelően.

 

14. cikk – A szociális jóléti szolgáltatásokból való részesülés joga

 

A szociális jóléti szolgáltatásokból való részesülési jog tényleges megvalósulásának biztosítására a Szerződő Felek vállalják, hogy

 

1. előmozdítják vagy biztosítják azokat a szolgálta­tásokat, amelyek a szociális munka módszereinek felhasználásával hozzájárulnak mind az egyének, mind a közösségi csoportok jólétéhez és fejlődésé­hez, valamint szociális környezetükhöz történő alkalmazkodásukhoz;

2. ösztönzik az egyének és az önkéntes vagy egyéb szervezetek részvételét ezen szolgáltatások létreho­zásában és fenntartásában.

 

15. cikk – A fizikailag vagy szellemileg fogyatékossággal élő személyek joga a szakmai képzésre, a rehabi­litációra és a társadalomba történő újra-beillesz­kedésre

 

Tekintettel a fizikailag vagy szellemileg fogyatékossággal élő személyek szakmai képzésre, rehabili­tációra és újra beilleszkedésre való joguk tényleges megvalósu­lásának biztosítására a Szerződő Felek vállalják, hogy

 

1. megfelelő intézkedéseket tesznek a képzési lehetőségek biztosítására, ahol szükséges ott a köz- vagy magánjellegű speciális intézmények bevonásá­val is;

2. olyan megfelelő intézkedéseket tesznek a fizikai­lag fogyatékossággal élő személyek munkába állására, mint speciális munkakereső szolgáltatások létrehozása, lehetőségek teremtése a védett foglalkoztatásra és a munkaadók ösztönzése fizikailag fogyatékossággal élő személyek alkalmazására.

 

16. cikk – A család joga a szociális, jogi és gazdasági véde­lemre

 

A család mint a társadalom alapvető egysége, teljes körű fejlődéshez szükséges feltételek biztosí­tása érdekében a Szerződő Felek vállalják, hogy olyan intézkedésekkel támogatják a családi élet gazdasági, jogi és szociális védelmét, mint például a szociális és családi juttatások nyújtása, pénzügyi intézkedések, a családok lakhatásának biztosítása érdekében tett rendelkezések szükségleteihez igazodó építése, juttatások fiatal házasok részére és egyéb megfelelő eszközökkel.

 

17. cikk – Az anyák és gyermekek joga szociális és gazdasági védelemre

 

Az anyák és gyermekek szociális és gazdasági védelemre való joga tényleges megvalósulásának biztosítására a Szerződő Felek vállalják az e célt szolgáló megfelelő és szükséges intézkedések megtételét, beleértve a megfelelő intézmények és szolgáltatások létrehozását vagy fenntartását is.

 

18. cikk – Más Szerződő Fél területén történő vállalkozás joga

 

A más Szerződő Fél területén történő vállalkozás folytatásának joga tényleges megvalósulásának biztosítására a Szerződő Felek vállalják, hogy

 

1. az érvényben lévő rendelkezéseket liberális szellemben alkalmazzák;

2. a meglévő formalitásokat egyszerűsítik, és csökkentik vagy megszüntetik a külföldi munkások vagy munkaadóik által fizetendő illetékeket vagy egyéb díjakat;

3. egyénileg vagy kollektíven liberalizálják a külföldi munkások alkalmazását szabályozó rendel­kezéseket;

és elismerik:

4. saját állampolgáraik jogát az ország elhagyására abból a célból, hogy azok a többi Szerződő Fél területén vállalkozásba kezdjenek.

 

19. cikk – Bevándorló munkások és családjuk joga a véde­lemre és a segítségre

 

A bevándorló munkások és családjuk bármely másik Szerződő Fél területén történő védelemre és segítségre való joga tényleges megvalósulásának biztosítására a Szerződő Felek vállalják, hogy

 

1. megfelelő és ingyenes szolgáltatásokat tartanak fenn, amelyek e dolgozókat segítik, különösen a pontos információk megszerzésében, illetve megbi­zonyosodnak ilyen szolgáltatások létezéséről, és minden szükséges, a hazai törvények és rendeletek által lehetővé tett lépést megtesznek a ki- és beván­dorlással kapcsolatos félrevezető propagandával szemben;

2. joghatóságuk határai között megfelelő intézkedé­seket hoznak ezen munkások és családjuk eltávozá­sának, utazásának és fogadásának elősegítésére, és joghatóságuk határain belül biztosítják az utazás során a megfelelő egészségügyi, orvosi és higiéniai feltételeket;

3. a szükségnek megfelelően támogatják a ki- és bevándorlási országokon belüli, magán- vagy közjel­legű szociális szolgálatok együttműködését;

4. a jogosan a területükön tartózkodó ezen munká­soknak, amennyiben e kérdéseket a törvények vagy rendelkezések szabályozzák, illetőleg azok a köz­igazgatási hatóságok ellenőrzésének tárgyai, a saját állampolgáraiknál nem kedvezőtlenebb elbánást biztosítanak az alábbi ügyekben:

            a. díjazás és egyéb alkalmazási és munkafeltételek;

            b. szakszervezeti tagság és a kollektív megállapo­dásra irányuló tárgyalások folytatásában való részvétel;

            c. szállás;

5. a saját állampolgáraiknál nem kedvezőtlenebb elbánást biztosítanak a területükön jogosan tartózko­dó ezen dolgozók számára a foglalkoztatási adók, díjak és fizetendő hozzájárulások vonatkozásában;

6. amilyen mértékben csak lehetséges, elősegítik a letelepedésre engedélyt kapott bevándorló dolgozó családjának újraegyesítését a területen történő megállapodása érdekében;

7. az ezen cikkben hivatkozott ügyekkel kapcsola­tos jogi eljárások vonatkozásában biztosítják, hogy azon dolgozók, akik jogosan tartózkodnak az adott ország területén, a saját állampolgáraiknál nem kedvezőtlenebb elbánásban részesülnek;

8. biztosítják, hogy azon dolgozókat, akik jogosan tartózkodnak az adott ország területén, nem utasít­ják ki, feltéve, hogy nem veszélyeztetik a nemzet­biztonságot és nem sértik meg a közérdeket és közerkölcsöt;