Balázs János – Bass László

Gyógypedagógus pályatükör

Gyógypedagógusok pályaútja és társadalmi helyzete [i]

 

Az új európai társadalmi térben a fogyatékosügy és a fogyatékosok esélyegyenlősége központi jelentőségű társadalmi problémává vált, kiemelt prioritása az európai szociális programoknak. E változások következtében a gyógypedagógiának számos új kihívásra kell választ adnia. Mindezek mellett az elmúlt évtizedekben a magyarországi gyógypedagógiai szakma és gyógypedagógus képzés is jelentős változásokon ment keresztül. Reformtanterv, szakok szerinti képzés, az ELTE-be való integráció, a fogyatékosság fogalmának és a fogyatékosság megjelenési formáinak újraértelmezése, a komplex embertudományi paradigma meghatározása jelzi e lépéseket. A fejlődés folyamatos, 2004 őszi félévétől megindult az egyetemi gyógypedagógia szakon való képzés, a felsőoktatási rendszer reformja pedig napirenden tartja a gyógypedagógus felsőoktatás fejlesztésének programját.

A gyógypedagógiai szakmának kiemelt programja a különiskoláztatási rendszer reformja, a szegregált közoktatási és más intézményeknek a integratív és inkluzív megoldásokkal történő kiváltása. A hiteles integráló neveléshez 3–5-ször annyi gyógypedagógusra lenne szükség, mint a korábbi (jelenlegi) rendszer szerint. A gyógypedagógia expanziós terét tovább bővíti egyrészt, hogy a hagyományos gyógypedagógiai területek mellett egyre több pedagógiai koncepció igényel speciális pedagógiai képzettséget, másrészt a fogyatékos személyek életminőségének minden életkorra kiterjedő problémája elől sem térhet ki e szakma.

Mindezek tették szükségessé, hogy egy országos reprezentatív kérdőíves vizsgálat keretében átfogó képet kapjunk a gyógypedagógiai szakma jelenlegi helyzetéről

Tény továbbá, hogy az elmúlt években jelentős mértékű volt a pályaelhagyás is a gyógypedagógiai szakmában. Emiatt különösen fontosnak tartjuk, hogy feltárjuk a pályaelhagyás okait, motivációit is, a személyes tapasztalatok tükrében is megismerjük a szakma társadalmi presztízsét, működőképességét, látens és manifeszt funkcionális hatékonyságát.

Előzetes ismereteink szerint a gyógypedagógiai munkakörben alkalmazottak alig több, mint fele (kb. 5000 fő) rendelkezik gyógypedagógiai diplomával (lásd 1. Táblázat). A jelenleg a pályán dolgozó gyógypedagógusok életkora kb. 25-55 év között szóródhat, azaz ők az elmúlt 30 évben szereztek diplomát. Ha 1970 és 2000 között mintegy 15 000 diplomást bocsátott ki a Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskola (Gordosné, 2000), a pályaelhagyási arány feltétlenül magasnak tekinthető.

 

1. Táblázat  A gyógypedagógiai intézményekben dolgozó pedagógusok végzettség szerint, fő (Forrás: Salné, 2000.)

                                                           G y ó g y p e d a g ó g i a i

                                        óvoda        iskola       diákotthon   tagozat              összesen

gyógypedagógus                 140          4224               197            532                   5093

óvónő                                 129            165                 91              30                     415

pedagógus                            41          1712               220            502                   2475

képesítés nélküli                    14            234                 54              58                     360

összesen                             324          6335               562          1122                   8343

gyógypedagógusok
aránya (%)                          43.2           66.6              35.0           47.4                    61.0

 

A vizsgálat mintája

A rendszerváltás utáni új felsőoktatási törvény megjelenéséig (1993) Magyarországon a Kar jogelődje, a 100 éves Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Tanári Főiskola volt az egyetlen felsőoktatási intézmény, ahol gyógypedagógusokat képeztek, azaz mindenki, akinek magyar gyógypedagógusi felsőfokú végzettsége van, ezen a főiskolán szerezte képesítését. Ebből következően a vizsgálat által megismerni kívánt populáció a „Bárczi”-n végzettek köre.

A mintavétel alapját a Karon meglévő anyakönyvek összessége képezte. Vizsgálatunkban a történeti idő, a szak és a tagozat a minta struktúrájának kialakításában figyelembe vett tényezők. Időben a gyógypedagógusok három generációjára koncentráltunk;

 

A) 1979-1981

A több mint két évtizedes szakmai múlttal rendelkezők generációja, akik még várhatóan évekig aktívak maradnak, de elég hosszú időt töltöttek a pályán ahhoz, hogy megfelelő visszatekintésük legyen szakmai életútjukra.

 

B) 1987-1989

A több mint egy évtizede a pályán lévők középgenerációja, akik már elégséges szakmai tapasztalattal rendelkeznek ahhoz, hogy az elkövetkező időszakban a szakma vezető rétegét, gerincét alkossák, megfelelő rátekintéssel a megoldandó feladatokra.

 

C) 1999-2001

A legalább öt éve a pályán lévők fiatal generációja, akik már túl vannak a pályakezdő éveken, tudásuk viszonylag friss, még megfelelő közelségből tudják megítélni a főiskolai tanulmányok beválását, de már megvan az előretekintésük is rájuk váró szakmai feladatokra, kihívásokra.

 

Vizsgálatunkhoz a fenti három kohorszból vettünk reprezentatív mintát. A megjelölt 9 év során végzettek listájából 1500 főt választottunk ki véletlenszerűen. Az 1500 elemű listából a BM Népességnyilvántartó Hivatala 1000 címet azonosított, számukra 2004 tavaszán postán elküldtük vizsgálatunk kérdőívét. Ez a kezdeti, közel 35%-os mintaméret csökkenés jelentősen hatott a további kutatási stratégiára.

Az egy hónap után nem válaszolók esetében a postai megkeresést megismételtük. A szükségesnél alacsonyabb visszaküldési arány miatt a továbbra sem reagáló személyeket kérdezőbiztosaink 2004 őszén személyesen is megkeresték.

Adatfelvételünk végül 534 személyt ért el. A válaszadók között a régebben végzettek, illetve a levelező tagozaton diplomát szerzett gyógypedagógusok kis mértékben alulreprezentáltak (2. Táblázat).

 

2. Táblázat: A kiválasztott minta és a válaszadók megoszlása a diplomaszerzés éve és tagozat szerint (%)

                                                  teljes minta        visszaküldők

nappali tagozat                             33                               40

levelező tagozat                            67                               60

összesen                                     100                             100

 

1979-1981                                  43                               37

1987-1989                                  29                               27

1999-2001                                  28                               36

összesen                                     100                             100

N =                                            1000                           534

 

A kutatás kérdőíve tartalmilag az alábbi blokkokra tagolható:

·        Demográfiai jellemzők

·        A főiskolára kerülés és a képzés adatai

·        Életpálya-történet:
Munkahelytörténet
Szakmai előremenetel
Családi változások

·        Szakmai pályamérleg

·        Életmérleg

·        Motivációk, attitűdök, értékvizsgálat

 

A kutatás hipotézisei

1. HIPOTÉZIS  A gyógypedagógiai pálya választását és a pályán való megmaradást elsősorban humanista meggyőződésen alapuló elkötelezettség és hivatástudat magyarázza.

A motivációk feltárása során az előzetes információkat, a korábbi tapasztalatokat, a személyes érintettséget (fogyatékos családtag), az idealizált elvárásokat igyekeztünk feltérképezni, illetve – mivel a vizsgálat ezt csak retrospektív módon ragadhatja meg – az elvárások teljesülésének interpretációját.

A pályával való elégedetlenség, illetve a pályaelhagyás hátterében a téves pályaválasztás tényezői is szerepelhetnek. A gyógypedagógus munkájáról kialakított előzetes elvárások ellentétben lehetnek a valóságos tevékenység jellegzetességeivel, ebben az esetben a pálya nem kínálhat szakmai kielégülést az erre vállalkozóknak.

 

2. HIPOTÉZIS  Feltételezésünk szerint a gyógypedagógiai pályát sokoldalú kapcsolatrendszer és az életpálya során bővülő szaktudás jellemzi.

A munkakörülmények közvetlen hatásában a munkaidő beosztás, a végzendő tevékenység eszközeinek megléte, a szakmai környezettel való kapcsolat (iskolavezetés, kollégák stb.), a továbbképzési lehetőségek, a szakmai karrier lehetőségek mellett vizsgálnunk kell az adott tevékenységben elérhető egyéni siker lehetőségét (van-e értelme a munkámnak, mérhető-e a kínlódásom eredménye), illetve a fogyatékosokkal való munka pszichés terheinek elviselését is.

 

3. HIPOTÉZIS  A képzésből elsősorban a gyógypedagógusi társadalmi szereppel kapcsolatos elvárások teljesítéséhez szükséges tudásanyag hiányzik.

A képzés jellegzetességei elsősorban a pályán szükséges kompetencia megszerzésén keresztül alakítják a szakmai életutat. Az elhelyezkedési nehézségek miatti kompromisszumos munkahelyválasztás hatást gyakorol a pályával való elégedettségre.

Az általunk vizsgált időszakban (1970-2002) gyógypedagógus-képzés többször és jelentősen változott meg, az egységes gyógypedagógia, egységes képzés gondolatától több lépcsőben jutott el a specializálódásig. A klasszikus biológiai alapvetéstől a pedagógiai, a pszichológiai majd a szociológiai nézőpont érvényre jutásáig a képzés tartalma egyre inkább kiszélesedett. A végzett hallgatók tehát egyre szűkebb szakterületeken, egyre több diszciplínából, relatíve egyre kisebb óraszámban kapnak felkészítést.

A fogyatékos populáció nagyobb része enyhe értelmi fogyatékos*. Gyógypedagógusi diplomával tehát alapvetően ezen a szakterületen nyílik elhelyezkedési lehetőség. Az érzékszervi és mozgás fogyatékosok száma relatíve alacsony, területileg koncentráltak néhány nagyvárosban. A beszédhibás és az „érzelmi-akarati problémákkal küzdő” fogyatékosok létszáma ugyan meglehetősen magas, ám esetükben az intézményhálózat még mindig viszonylag kevés gyógypedagógusnak kínál álláslehetőséget. Egy kiegészítő munkaerő-piaci elemzésben fel lehetne tárni, hogy az adott időszakban hol (az ország mely területén), illetve milyen szakterületen jelentkezett gyógypedagógus szükséglet. Ez a háttér-információ segítséget nyújthatna annak megértésében, mennyiben tekinthető kényszerpályának az első munkahely megválasztása, illetve hogy ez mennyiben alakította a vizsgált személyek szakmai pályafutását.

 

4. HIPOTÉZIS  A gyógypedagógiai pálya elhagyása egzisztenciális okokkal és a társadalmi elismertség hiányával magyarázhatók.

A pálya elhagyásának hátterében a tág értelemben vett munkakörülmények hatását is feltételezhetjük, az elsőként felmerülő magyarázó elv (anyagi elismertség, társadalmi presztízs, szakmai sikeresség) mellett azonban ebben a szakmában mindenképpen figyelembe kell venni a szakma hivatásjellegét. A közfelfogás úgy tekint arra, aki a gyógypedagógusi pályát választja, hogy nagy valószínűséggel nem gazdag ember akar lenni. Ennek megfelelően vizsgálatunkban figyelmet kell fordítani a karitatív „előnyök” megszerzésének lehetőségeire is. Mivel a vizsgálat az életút feltárását is célozza, e dimenziók mérését az életpálya egészére vonatkoztatva kell elvégezni.

 

A minta demográfiai jellemzői

A diplomás gyógypedagógusok vizsgálatában elemzett minta nem tartalmazza a populáció teljes életkori metszetét, hiszen mintánkat három kohorsz vizsgálatára szűkítettük le.

Mintánk átlagéletkora 41 év (szórás 8,7 év), 91% a nők aránya, 9% pedig a férfiaké. A nők túlsúlya közismert és régóta meglévő jellemzője a (gyógy)pedagógus szakmának. A három kohorszban a diplomát szerzettek között a nők aránya 1979 és 2001 között szignifikáns módon, 87%-ról 97%-ra emelkedett.

A gyógypedagógus nők családi állapot szerinti megoszlása (3. Táblázat) jelentősen eltér a szülőképes korban lévő nők országos adataitól: vizsgálati mintánkban a hajadonok számát jelentősen magasabbnak találtuk, mint az átlagnépességben, ez az idősebb korosztályokra is jellemző adat. Az egyedül maradás oka lehet, hogy a főiskola és a pálya elnőiesedése nehezíti a párválasztást, de könnyen lehet, hogy e karitatív pályát választók között a hivatás fontossága még a családét is megelőzi.

A házas gyógypedagógusok gyermekeinek száma nagyjából azonos az országos arányokkal, azaz nem érzékelhető a nagycsaládosok magasabb aránya. A hajadonok között azonban mintánkban az országosnál jelentősen nagyobb a gyermeket nevelő nők aránya.

 

3. Táblázat  Gyógypedagógus nők családi állapot szerint (%)

                                     gyógypedagógusok                                    népesség*

                          összesen                     30 év felettiek

 

hajadon                40,4                            33,2                                          5,6

házas                    56,1                            62,8                                        76,7

elvált                       2,7                              3,3                                        13,6

özvegy                    0,6                              0,7                                          4,0

Összesen            100,0                           100,0                                       100,0

  

* szülőképes korú nők

Forrás: Népszámlálás 2001. KSH

 

4. Táblázat  Gyógypedagógus nők családi állapot és gyermekszám szerint (% )

gyermekszám:           0          1          2          3          4          5          6 felett, összesen

 

Házasok

népesség*                      8,7     25,1     48,0     13,7     2,9       0,9       0,6            100,0

gyógypedagógus          11,4     24,8     47,6     11,4     2,4       1,0       1,4            100,0

(N = 290)

 

Hajadonok

népesség*                    87,8     8,2       2,5       0,9       0,4       0,2       0,1            100,0

gyógypedagógus          47,6     22,1     20,7     7,7       1,9       0          0               100,0

(N = 208)

* szülőképes korú nők
Forrás Népszámlálás 2001. KSH

 

Az 1979 és 2001 között diplomát szerző hallgatók közül az ország jobb státuszú régióiból származók diplomaszerzés után még nagyobb arányban helyezkedtek el Budapesten, Pest megyében, illetve a Nyugat-Dunántúli régióban. A budapesti hallgatók aránya 50%-ról 32%-ra csökkent a vizsgált időszakban.

5. Táblázat  Születési hely megyénként (%)

                                               népesség*      gyógypedagógusok

                                                                       szül. hely        lakóhely

Budapest                              17,4           28,8                    31,1

Bács-Kiskun                          5,4             5,2                      3,2

Baranya                                  4                4,3                      4,1

Békés                                     3,9             3,9                      1,9

Borsod-Abaúj-Zemplén          7,3             6,4                      4,1

Csongrád                               4,2             3,6                      3,2

Fejér                                      4,3             3,0                      3,4

Győr-Moson-Sopron             4,3             3,6                      4,1

Hajdú-Bihar                           5,4             3,9                      3,6

Heves                                     3,2             3,0                      2,3

Jász-Nagykun-Szolnok           4,1             3,6                      2,3

Komárom-Esztergom             3,1             1,7                      2,8

Nógrád                                  2,2             2,1                      1,7

Pest                                      10,6             3,4                    14,4

Somogy                                  3,3             3,7                      3,0

Szabolcs-Szatmár-Bereg        5,7             4,5                      3,6

Tolna                                      2,4             2,1                      1,3

Vas                                        2,6             3,9                      3,0

Veszprém                               3,7             4,1                      3,6

Zala                                        2,9             3,6                      3,0

 

* Forrás Népszámlálás 2001. KSH

 

6. Táblázat:  A végzett hallgatók születési hely szerint (%)

                                     Bp               város             község                össz.      N

1979/1981                     50,7                 38,0                 11,3               100      71

1987/1989                     37,9                 56,1                   6,1               100      66

1999/2001                     32,4                 64,9                   2,7               100      74

össz                                40,3                 53,1                   6,6               100      211

                                khi2 = 12,6     p = nsz.

 

7. Táblázat: 100 fogyatékos emberre jutó végzett gyógypedagógusok száma régiónként*

                                              születési hely              jelenlegi lakhely

Közép-Magyarország                      3,8                               5,4

Közép-Dunántúl                              2,4                               2,6

Nyugat-Dunántúl                             4,1                               3,7

Dél-Dunántúl                                   2,7                               2,2

Észak-Magyarország                       2                                  1,4

Észak-Alföld                                   2,1                               1,6

Dél-Alföld                                       2,1                               1,4

együtt                                              2,7                               2,8

A fogyatékos személyek régiónkénti lélekszámának forrása: Népszámlálás 2001. KSH, A végzett gyógypedagógusok számát vizsgálatunk adataiból becsültük

 

A képzés jellemzői

 

Mintánk az elvégzett szakok szempontjából jól reprezentálja a végzett gyógy-pedagógusok populációját.

Az 1992-ig szakpárban kötelező oligofrén pedagógia után a pszichopedagógia és a logopédia szakok a legnépszerűbbek – illetve ezeken a szakokon a legmagasabbak a képzési keretszámok.

Az egyes tantárgycsoportok színvonalának illetve szükségességének minősítését vizsgálva általában pozitív képet kapunk. Az oktatott tárgyakat általában szükségesnek és színvonalasnak tartják a végzett hallgatók. A két legfontosabb tantárgycsoport – a gyógypedagógiai elméleti tárgyak és a gyakorlat – a szakma szempontjából is a legfontosabbnak ítélhető ismeretanyagot közvetíti. A gyakorlatok színvonala azonban jelentősen elmarad a tárgy fontosságától. A készségtárgyakat egyszerre ítélik gyenge színvonalúnak és lényegtelennek a hallgatók.

Összességében is pozitív képet adnak a hallgatók a képzésről: a pozitív állításokat a minta 30-40%-a választotta, a negatívokat kevesebb, mint 5%. A minta kétharmada kompetensnek érezte magát a szákmában a diploma megszerzésekor.

 

 

8. Táblázat  Gyógypedagógusok a végzettség szakja és tagozata szerint (%)

                             gyógypedagógusok összesen*            minta

 

oligofrénpedagógia**                  50,1                       44,9

pszichopedagógia                             18,0                            23,3

logopédia                                         17,8                            16,7

szurdopedagógia                                 7,8                              7,6

tiflopedagógia                                     3,7                              4,4

szomatopedagógia                              2,5                              3,2

összesen***                                   100,0                            100,0

 

nappali tagozat                                  33,0                            40,0

levelező tagozat                                67,0                            60,0

összesen***                                   100,0                            100,0

 

* Forrás: Gordosné 2000

** 1999-tőla  Tanulásban akadályozottak pedagógiája és az Értelmileg akadályozottak pedagógiája szakokkal együtt

*** az összes elvégzett szak

 

9. Táblázat  Az oktatott tárgykörök megítélésének átlagai (1 – gyenge; 5 – kiváló)

tárgykör                                színvonal             szükségesség

 

gyógypedagógia                               4,3                      4,9

gyakorlat                                         3,8                      4,9

szaktárgy                                         4,1                      4,8

pszichológia                                     4,3                      4,8

általános pedagógia                          3,5                      4,3

orvosi                                              4,1                      4,1

készségtárgyak (pl. rajz, ének)         3,5                      3,9

együtt                                              3,9                      4,5

 

 

10. Táblázat.  Hogyan hatottak Önre a Főiskolán eltöltött tanulmányi évek? (%*)

gyógypedagógussá „nevelte”                                                                                     41,1

megszerettette ezt a szakmát                                                                                     37,3

megfelelt előzetes elvárásainak, igazolódtak elképzelései erről a szakmáról                 32,9

megijedt a megismert szakmai nehézségektől                                                               3,4

nem tett semmilyen hatást, közömbös maradt                                                               1,3

csalódottnak érezte magát; elment a kedve az egésztől                                                 1,0

egyéb hatás                                                                                                                8,2

 

* A válaszok összege több, mint 100 lehet, ui. több válasz is adható volt

 

 

11. Táblázat.  A diploma megszerzésekor mennyire érezte magát kompetensnek a szakmájában?

 

szinte semmit sem tudtam a szakmáról                                                                                  0,6

néhány kérdésben járatos voltam, de keveset tudtam                                                            5,3

bizonyos szakterületekre nem mertem volna jelentkezni                                                       23,3

jó általános rálátásom volt, de a részletkérdésekben bizonytalanabb voltam                         61,2

teljes mértékben járatosnak éreztem magam a szakmában                                                     9,7

összesen                                                                                                                          100,0

 

A gyógypedagógiai szakma közel nem homogén. A legnagyobb létszámú – évtizedekig az alapképzettséget jelentő szak – oligofrén pedagógia szak presztízse jóval alacsonyabb, mint a legjobb munkapiaci esélyeket és jövedelmet ígérő, a legmagasabb presztízsű a logopédia szak. A képzés további sajátossága, hogy a kibocsátás mindig nagyobb mértékű volt esti-levelező (alap- ill. másoddiplomás képzés is) tagozaton, mint nappali tagozaton.

Vizsgálati mintánkban a végzett szakemberek 40%-a szerezte meg diplomáját nappali tagozaton. A levelező tagozatos képzésen belül a 4 éves képzési forma visszaszorult. Egyre nagyobb arányban jelenik meg a két és fél éves kiegészítő képzés.

 

12. Táblázat   A képzési formák arányainak változása a három vizsgált kohorszban

                               1979-1981          1987-1989          1999-2001           össz         N

nappali 4 éves              36,2                    46,5                    39,6                    40,2      211

esti 4 éves                   49,0                    37,3                    25,1                    37,3        84

esti 2,5 éves (kieg.)        5,1                      7,7                    33,7                    16,0      196

egyéb forma                  9,7                      8,5                      1,6                      6,5        34

összesen                    100,0                  100,0                  100,0                  100,0      525

 

A hallgatók összetétele a pályaválasztási motivációk szempontjából is eltérően alakul. A pályaválasztás leggyakrabban említett oka a hivatástudat, amely minden kohorszban és mindkét tagozaton az első helyen áll. A fogyatékosok ügye iránti elkötelezettség fontossága a levelező tagozatos képzésben egyre gyengül, és a nappali tagozaton is az utolsó időszakban a legalacsonyabb. A két tagozat közötti legnagyobb különbség a diploma megszerzésének igénye a pályaválasztásban – ez köztudottan a levelező tagozatos hallgatók igénye, bár mindkét formában jelentősen megnőtt a súlya 1979-2001 között.

Fontos megjegyeznünk, hogy a felsőoktatásba kerülés esélyeinek változásával a „jobb híján” jelentkező hallgatók aránya a rendszerváltás óta jelentősen csökkent. Ez főleg a nappali tagozaton érzékelhető, ahol korábban sokan jelentkeztek a gyógypedagógiai tanárképzésbe az orvosegyetem vagy a pszichológia helyett.

 

13. Táblázat    Motiváció tagozatonként és kohorszonként (%)

                              nappali                                                                    levelező                 

motiváció       79/81      87/89      99/2001    össz.            79/81      87/89      99/2001 össz.

hivatás             32,8        44,3        29,3        35,6              37,8        29,2        27,8        32,0

érdekes             9,8        11,5          8,6        10,0              16,2        15,3        21,3        17,9

diploma             3,3          3,3          6,9          4,4              11,7        22,2        22,2        18,2

tapasztalat         3,3          9,8          8,6          7,2                9,0          9,7          9,3          9,3

szakos érd.      13,1          9,8        17,2        13,3                3,6          5,6          6,5          5,2

minta                 9,8        13,1          5,2          9,4                4,5          2,8          0,9          2,7

ált. ped.             6,6          3,3        10,3          6,7                4,5          1,4          5,6          4,1

más helyett      16,4          1,6          1,7          6,7                2,7          2,8          0,9          2,1

érintettség          1,6          0,0          1,7          1,1                2,7          2,8          2,8          2,7

egyéb                3,3          3,3        10,3          5,6                7,2          8,3          2,8          5,8

 

összesen        100,0      100,0      100,0      100,0            100,0      100,0      100,0      100,0

N =                 61           61           58         180               111           72         108         291

 

Az érintettség és a tapasztalat – nem feltétlenül a jelentkezés okaként megfogalmazva – mindenképpen lényeges eleme lehet a képzés sikerességének. A jelentkezők kb. 15%-ának családjában él fogyatékos ember, mindkét képzési formában és minden kohorszban. Az előzetes munkahelyi tapasztalat azonban korántsem mutat ilyen egységes képet.

A nappali képzésre járók túlnyomó többsége az érettségi után kezdi meg főiskolai tanulmányait, mindenféle munkatapasztalat nélkül, a levelező képzésre pedig azok jelentkeznek (ez bizonyos mértékben elvárás is), akik a szakmában dolgoznak, de nincs gyógypedagógusi diplomájuk. 1979 és 2001 között azonban e különbségek egyre inkább összemosódni látszanak.

 

14. Táblázat  A főiskolára kerülés előtt már a  szakterületen dolgozók aránya (%)

   A diplomázás éve:              1979/81                      1987/89                      1999/2001

   nappali tagozat                      14,3%                         26,6%                         24,7%

   levelező tagozat                          68,6%                          73,0%                    46,8%

 

A hallgatói összetétel egyes mutatóinak – budapesti diákok aránya csökken a nappali tagozaton, végletes elnőiesedés – 1979 és 2001 közötti alakulása öszefügghet a szakterület presztízsének romlásával

A képzés színvonalának megítélése a végzett hallgatók minősítései alapján 1979 és 2001 között jelentősen, ötfokú skálán értékelve átlagos 4,0-ről 3,87-re romlott.*

A képzés szubjektív megítélésének mutatói közül a legáltalánosabban a végzettség megszerzése utáni kompetenciaérzés fejezi ki az elégedettséget. A hanyatlásra utaló tendenciák ellenére is, összességében a végzettek túlnyomó többsége még mindig elégedett, csupán 6 %-uk érezte úgy diplomaszerzéskor, hogy keveset, vagy szinte semmit sem tud a szakmáról. A levelező tagozaton végzettek valamivel elégedettebbnek bizonyultak a nappali tagozaton végzetteknél.

 

15. Táblázat  Kompetencia érzés a diploma megszerzésekor, tagozatonként (%)

                                                                    nappali         levelező                együtt

teljes mértékben járatosnak
éreztem magam a szakmában                          9,6                9,2                         9,4

jó általános rálátásom volt, de a részlet-
kérdésekben bizonytalanabb voltam 56,5      64,3                             61,2

bizonyos szakterületekre
nem mertem volna jelentkezni                        29,2              19,7                       23,5

néhány kérdésben járatos
voltam, de keveset tudtam                4,3          6,1                               5,4

szinte semmit sem tudtam
a szakmáról                                                    0,5                0,6                         0,6

összesen                                                     100,0            100,0                     100,0           

 

Talán ellentmondásosnak tűnik, de ha az elégedettséget úgy vizsgáljuk, hogy a főiskola mennyire felelt meg a hallgató előzetes elvárásainak, akkor a fentinél jelentősen alacsonyabb arányban találunk elégedett diákokat: a minta 33%-a nyilatkozott úgy, hogy a képzés megfelelt előzetes elvárásainak, elképzelései igazolódtak erről a szakmáról (nappali tagozaton 30%, levelező tagozaton 35%).

Ez az eltérés zömmel a téves pályaelképzelések korrekciójára utal: aki a szaktudását elégségesnek ítéli, miközben az iskola nem igazolta elvárásait, az belátta, hogy a gyógypedagógia valami más, mint amit ő gondolt róla. Azért érdemes felfigyelnünk erre a jelenségre, mert ebbe a típusba tartozott a teljes minta csaknem fele!

 

Pályakezdés

 

A végzett gyógypedagógusok 92,5%-a a diplomaszerzés után a szakmában helyezkedett el. Az első munkahely azonban alig esett egybe a végzős elképzeléseivel, mindössze 19,4%-uknak sikerült elképzeléseinek megfelelő területen elhelyezkednie. Ez leginkább a népszerű és nagy létszámú szakok esetében volt így.

A pályakezdéskor komolyabb nehézségekkel csupán a kérdezettek 7%-a szembesült, olyan kisebb problémákkal viszont, amelyek nem okoztak súlyos gondot, a végzettek 64%-a. Az első munkahelyen megjelenő konfliktusok fő forrása a vezetés, az anyagi helyzet és a szaktudás hiányosságai területén jelentkeztek.

A diplomás gyógypedagógusok átlagosan háromszor változtattak munkahelyet – munkakört pályafutásuk során (átlag 2,9   szórás 1,7). A váltások száma nem mutat erős összefüggést az életkorral, bár a hosszabb pályafutás némileg több munkahellyel párosul.

A különböző szakokon végzettek között a legstabilabb a látássérültek pedagógiája szakos hallgatók pályafutása. Ezen a szakterületen a legkevesebb a lehetséges munkahely, és ők váltanak legkevesebbszer – 2,6-szer – munkahelyet, míg a hallássérültek pedagógiája szak és a logopédia tűnik a legrugalmasabb végzettségnek, ui. itt a munkahelyek átlagos száma 3,35 ill. 3,03.

 

16. Táblázat   Az első munkahelye elképzeléseinek megfelelő volt, szakonként ( %)

oligofrénpedagógia                                     19,2

látássérültek pedagógiája                           36,1

hallássérültek pedagógiája                          29,8

mozgássérültek pedagógiája                       22,7

logopédia                                                  19,0

pszichopedagógia                                      16,0

 

 

17. Táblázat  Az első munkahellyel való elégedetlenség okai (%) 

a munkahelyi vezetéssel való kapcsolattal                                       25,1

a munkahely rossz anyagi ellátottságával                                         25,1

a szaktudás hiányosságaival                                                            17,8

a munkatársak szaktudásának hiányosságaival                                12,7

a gyerekekkel való kapcsolattal                                                      10,1

a munkatársakkal való kapcsolattal                                                  9,2

munkahelyen kívüli szakmai-hivatali kapcsolatokkal                          8,4

a problémák a magánélet területein jelentkeztek                                6,4

egyéb problémák                                                                           11,0

___________________________________________________

összesen                                                                                      100,0

 

18. Táblázat  Életkori átlag a munkahelyek száma szerint (év)

Munkahelyek száma                   életkor               N

 

1                                             41,2                  115

2                                             39,4                  132

3                                             40,6                    95

4                                             42,5                    64

5                                             44,0                    39

6                                             40,6                    29